[Ima Bahá’u’lláh kilencedik Örömhíréből]:

A bűnök és vétkek megvallása emberek előtt nem megengedhető, mivel az soha nem vezetett és soha nem is fog az isteni megbocsátáshoz vezetni. … A bűnösnek egyedül Isten előtt kell irgalomért könyörögnie az irgalom Óceánjától, megbocsátásért esedezni a nagylelkűség Egétől emígyen:

Ó, Isten, én Istenem! Könyörögve kérlek Téged igaz imádóid vérére, kiket olyannyira elragadott édes Szavad, hogy a Dicsőség Hegyére siettek, a legdicsőségesebb mártíromság színhelyére, és esdekelve kérlek Téged azon titkokra, melyek tudásod mélyén rejteznek és az igazgyöngyökre, melyek jóságod óceánjának kincsei, hogy bocsáss meg nékem és édesapámnak és édesanyámnak. Az irgalmasok közül, Te vagy valóban a Legirgalmasabb. Nincsen más Isten, csak Te, a Mindig Megbocsátó, a Mindenek Felett Jóságos.

Ó, Uram! Te látod a bűnösség eme lényegét kegyelmed óceánja felé fordulni, ez esendőt, ki isteni hatalmad királyságát keresi, és e szegény teremtményt, ki gazdagságod napcsillaga felé fordul. Irgalmadra és kegyelmedre kérlek, ne hagyd őt cserben, ó, Uram, és ne foszd meg jóságod kinyilatkoztatásától a Te napjaidban, sem pedig ne űzd el ajtódtól, melyet szélesre tártál Te mindenki előtt, ki mennyországodban avagy földi világodban lakozik.

Ó, jaj! Ó, jaj! Bűneim elzártak szentséged Udvarától, és vétkeim miatt messze tévelyegtem Fenséged Szentélyétől. Elkövettem, amit Te megtiltottál nekem, és elvetettem, amit követnem elrendeltél.

Kérve kérlek Téged, Őreá, Ki a Nevek korlátlan Ura, írd le számomra jóságod Tollával azt, mi engem közeledbe vezet és mi megtisztít bűneimtől, melyek közém és megbocsátásod és kegyelmed közé állottak.

Valóban, Te vagy az Erős, a Jóságos. Nincsen Isten Rajtad kívül, Ki a Hatalmas, a Kegyes.

- Bahá'u'lláh