The Universal House of Justice

Ridván 2014

To the Bahá’ís of the World

Dearly loved Friends,

Teljes három év telt el azóta, hogy az Isteni Terv kibontakozásának jelenlegi szakasza elkezdődött, egy olyan vállalkozás, mely Bahá’u’lláh követőit egyetlen egységes erőfeszítésben egyesíti. Isten barátait csupán két év választja el rögzített végkifejletétől. Az a két alapvető mozgás, amely továbbra is előre hajtja a növekedés folyamatát – a résztvevők állandó áramlása a képzési intézet tanfolyamsorozatain át, és a klaszterek előrehaladása a fejlődés folytonos ívén – hatalmas megerősítésre került azon energia kiáradásán keresztül, amely a tavaly tartott ifjúsági konferenciákon felszabadult. A bahá’í világ által elsajátított erősödő képesség, hogy nagyszámú fiatalt mozgósítson a szolgálat mezején, most további gyümölcsöket hozhat. Mert a hátralévő időszakban sürgetően hív bennünket a döntő feladat, a már meglévő növekedési programok megerősítése és újak elindítása. A Legnagyobb Név közössége jó helyzetben van ahhoz, hogy még ezen időszak vége előtt hozzátegye azon klaszterekhez, ahol az ilyen programokat már útjukra indították, a cél eléréséhez szükséges további kétezret.

Mily örömmel látjuk, hogy ezt a vállalkozást a földgolyó minden részén, eltérő körülmények és feltételek között immár mintegy háromezer klaszterben viszik nagy lendülettel előre. Számos klaszter ért el arra a pontra, ahol a lendületet néhány egyszerű cselekvési vonal megvalósítása alapozza meg. Másokban a tevékenységi ciklusok egymást követő sorozata eredményeként megnövekedett a Terv keretein belül kezdeményező szerepet játszó egyének száma, és felgyorsult a tevékenységek üteme; amint a lelki nevelés folyamatának minősége a tapasztalatokon keresztül emelkedik, a lelkek egyre inkább oda vonzódnak, hogy részt vegyenek benne. A tevékenység üteme időről időre lelassulhat, vagy akadály merülhet fel a tovább vezető úton, de a lendületet vissza lehet nyerni, ha a holtpont okairól folytatott mélyreszántó tanácskozás türelemmel, bátorsággal és kitartással párosul. A növekedési program egyre több klaszterben növekszik terjedelemben és bonyolultságban, és ez egyenes arányban áll a Terv három főszereplőjének – az egyénnek, a közösségnek és a Hit intézményeinek – abbéli egyre erősödő képességével, hogy egy egymást kölcsönösen támogató környezetet hozzanak létre. És örömmel tölt el bennünket, hogy – miként ezt vártuk – egyre növekvő számú klaszter létezik, ahol százan, vagy annál is többen segítik már ezer, vagy akár több ember részvételét egy lelki, dinamikus és lélekátformáló életmód kialakításában. A folyamat alapját a kezdetek kezdetétől természetesen az a közösségi mozgás képviseli, amely a Világ Életadója által meghatározott anyagi és lelki jóllét jövőképe felé irányul. És ahol ilyen nagy számokról van szó, ott már egész népességcsoportok elmozdulása válik láthatóvá.

Ez a mozgás kiváltképp nyilvánvaló azokban a klaszterekben, ahol helyi Mashriqu’l-Adhkár felépítésére fog sor kerülni. Az egyik példa Vanuatu lehetne. A Tanna szigeten lakó barátok páratlan erőfeszítést tettek, hogy megismertessék az ott lakókkal a tervezett Imádat Házát, és a sziget mintegy harmincezer lakójának már nem kevesebb, mint egyharmadát vonták be különféle módokon egy egyre szélesedő eszmecserébe annak jelentőségéről. A képességet, hogy egy emelkedett eszmecserét ilyen sok emberrel fenntartsanak, sok évnyi, a Bahá’u’lláh tanításainak megosztásában és egy életerős képzési intézet hatókörének kiterjesztésében szerzett tapasztalat finomította ki. A szigeten kiváltképpen virágzanak a serdülőcsoportok, és ezeket a falufőnökök támogatása is előre lendíti, akik látják, hogy a résztvevők miként fejlődnek és erősödnek lelkileg. A közöttük meglévő egység és odaadás által bátorítva ezek a fiatalok nem csupán magukról rázták le a tespedést, hanem különféle gyakorlati projekteken keresztül módot találtak arra, hogy a közösség előremenetelén dolgozzanak, és ennek eredményeként minden korosztályt, nem utolsósorban a saját szüleiket, konstruktív cselekvésre sarkallták. A hívek és a szélesebb közösség körében egyre inkább felismerésre kerül az az áldás, hogy egy Helyi Szellemi Tanácshoz fordulhatnak iránymutatásért és nehéz helyzetek megoldásáért – a másik oldalon pedig a Helyi Szellemi Tanács döntéseit egyre inkább bölcsesség és érzékenység jellemzi. Sok tényező mutat itt arra, hogy ha a Terv cselekvési keretének az elemeit egyetlen koherens egészbe dolgozzák össze, az mélyreható hatást gyakorolhat egész népességi csoportokra. És a folyamatos növekedés és megszilárdítás ezen háttere előtt – az intenzív növekedési program harmincadik ciklusa zárult le nemrég – fedezik fel a barátok aktívan, a sziget többi lakójával egyetemben, hogy mit jelent egy Mashriqu’l-Adhkár, „az emberek lelkének közös központja” megépítése a körükben. A hagyományos [törzsi] vezetők aktív támogatásával Tanna lakói nem kevesebb, mint száz tervet javasoltak a Templom számára, mutatva, hogy az Imádat Háza milyen szinten ragadta meg az emberek képzeletét, és lebilincselő lehetőségeket megnyitva azon hatás előtt, amit az árnyékában élők életére bizonyosan gyakorolni fog.

Ez a szívmelengető beszámoló párhuzamra talál számos fejlett klaszterben, ahol a Bahá’u’lláh tanításaiból kibontott következtetéseket a szomszédságok és falvak életkörülményeire kezdik alkalmazni. Minden ilyen klaszterben egy, a Bahá’u’lláh Személyének egyre inkább tudatára ébredő nép tanulja a tapasztalatok végiggondolásán, a tanácskozáson és a tanulmányozáson keresztül, hogy miként cselekedjenek a Kinyilatkoztatásában megtestesülő igazság alapján úgy, hogy a szellemi rokonság szélesedő körét a közös ima és szolgálat kötelékei fonják egyre szorosabbra.

Azon közösségek, melyek a legmesszebb jutottak, sok módon mutatnak másoknak hívogató, követendő utat. De bármilyen is legyen a cselekvés szintje egy klaszterben, a helyi barátok közös keretben történő tanulásra való képessége lesz az, amely a fejlődést tovább fogja lendíteni. Ebben a vállalkozásban mindenkinek része van; mindenki hozzájárulása gazdagítja a nagy egészet. A legdinamikusabb klaszterek azok, ahol a közösség erőforrásaitól, vagy a folytatott tevékenységek számától függetlenül a barátok tudják: az ő feladatuk annak meghatározása, hogy mi szükséges a fejlődés beindításához – mi a születőben lévő, nevelgetendő képesség, az elsajátítandó új készség, kik egy új kezdeményezés elkísérendő elindítói, mi a kialakítandó értékelési tér, a koordinálandó kollektív cselekvés – és utána kreatív módszerek megtalálása arra, hogy miként lehet az elérésükhöz szükséges időt és erőforrást megteremteni. A tény, hogy minden körülmény-együttes sajátos kihívásokat hordoz, képessé tesz minden közösséget arra, hogy ne csupán profitáljon abból, amit a bahá’í világ többi részében tanulnak éppen, hanem hogy maga is hozzájáruljon ehhez a tudásanyaghoz. Ennek a valóságnak a tudata megszabadítja az embert a merev cselekvési minta meddő keresésétől, miközben az eltérő körülmények között született meglátások áthatják az adott helyszínen sajátos körülmények között kibontakozó növekedési folyamatot. Ez az egész megközelítés szöges ellentétben áll a „siker” vagy „kudarc” olyan szűk értelmezésével, amely frenetikus cselekvésre indít, vagy lebénítja az akaratot. El kell fordulni a világi megfontolásoktól. Ha egy erőfeszítést teljességgel Isten kedvéért fejtenek ki, akkor minden, ami történik, az Övé, és minden, az Ő Nevében kivívott győzelem alkalom dicséretének zengésére.

Hitünk Szent Irataiban oly sokszor írják le a kapcsolatot a kifejtett erőfeszítés és az arra válaszul érkező mennyei segítség között: „Ha megteszitek az erőfeszítést – biztosít a Mester egyik Táblájában –, bizonyos, hogy elősugárzanak ezen ragyogások, a kegyelem ezen felhői alázáporoztatják esőjüket, ezen életadó szelek feltámadnak és fújni kezdenek, ezen édes illatú mósusz széles körben széthintetik.” A Szentélyekhez tett gyakori látogatásaink alkalmával hőn esedezünk a Mindenhatóhoz nevetekben, hogy tartson meg és erősítsen meg benneteket, hogy részesüljenek gazdag áldásokban abbéli erőfeszítéseitek, hogy elérjétek azokat, akik még nem ismerik az isteni tanításokat, és megerősítsétek őket Ügyében, és hogy megingathatatlanul bízzatok korlátlan kegyeiben. Soha nem hiányoztok imáinkból, és fohászainkban soha nem feledünk megemlékezni hűségtek megszentelt cselekedeteiről. Amint az Áldott Szépség követői előtt a következő két évben álló sürgető feladatokról elmélkedünk, lélekmozdítóan hangzik fel a Mester cselekvésre buzdító nyomatékos felszólítása: „Tépjétek le a fátylakat, távolítsátok el az akadályokat, ajánljátok az életadó vizet, és mutassátok meg a megváltás ösvényét.”

- The Universal House of Justice