The Universal House of Justice
Ridván 2010
To the Bahá’ís of the World
Dearly loved Friends,
1. A Bahá’u’lláh követői iránt érzett csodálattól eltelt szívvel jelentjük be, hogy amint ezen gyönyörűséges Ridván-időszak beköszönt, a világ minden kontinensén újonnan indult intenzív növekedési programok nagy csoportja fut, ezek össz-számát 1500 fölé emelve, emígyen az Ötéves Terv célkitűzését már egy évvel annak vége előtt elérve. Hálával hajtjuk meg fejünk Isten előtt e döbbenetes eredmény, e kiemelkedő győzelem láttán. Mindenki, aki kinn a területen dolgozott, értékelni fogja, hogy Isten milyen ajándékkal halmozta el közösségét, mikor egy teljes esztendőt engedélyezett a növekedés és megszilárdítás ma már mindenhol kialakult mintájának megerősítésére, előkészületképpen azon feladatokra, melyek elvégzésére a következő globális vállalkozás folyamán fog szólíttatni – egy öt évet átívelő tervben, az ötödikben azon sorozatban, melynek kifejezett célja a csoportos csatlakozás folyamatának előrelendítése.
2. Amit ezen ünnepi alkalommal megállunk, arra indíttatunk, hogy tisztázzuk: ami a büszkeség és hála ily mély érzését szívünkben kiváltja, nem is annyira a nagyszerű számbeli eredmény, amit elértetek – bármennyire is figyelemreméltó ez -, hanem a kultúra mélyebb régióiban lezajlott fejleményeknek egy olyan kombinációja, melyről a fenti eredmény tanúskodik. Ezek sorában a legfontosabb, amit megfigyeltünk, a barátok abbéli képességének növekedése, hogy másokkal lelki dolgokról társalogjanak, és fesztelenül beszéljenek Bahá’u’lláh Személyéről és Kinyilatkoztatásáról. Jól megértették, hogy a tanítás a nagylelkű adakozással töltött élet alapvető követelménye.
3. Legutóbbi üzeneteinkben örömünket fejeztük ki látva a tanítás gyorsuló tempóját a világ minden részén. Ezen alapvető szellemi kötelesség teljesítése a múltban és a jelenben is a bahá’í élet nélkülözhetetlen vonása volt és marad. Amit az 1500 intenzív növekedési program elindítása nyilvánvalóvá tett, az, hogy az egyszerű hívők mily bátran és határozottan léptek túl családtagjaik és barátjaik közvetlen körén, készen arra, hogy hagyják magukat a Mindenek Felett Könyörületes Keze által elvezetni a fogékony lelkekhez, bárhol is lakozzanak azok. Még a legszerényebb becslések is azt sugallják, hogy több tízezren vannak, akik olyan időszakos kampányokban vesznek részt, melyek célja, hogy a közös megértés alapján korábban idegeneknek tekintett emberekkel szövődjék barátság.
4. Abbéli erőfeszítéseikben, hogy a Hit alapjait tisztán és egyértelműen mutassák be, a hívők nagyban profitáltak a Ruhi Intézet 6. könyvében található illusztratív példából. Ahol méltányolják a prezentáció alapját képező logikát, és ellenállnak a késztetésnek, hogy ezt kötelező érvényű szöveggé formálják, ennek alapján két lélek közötti beszélgetés alakul ki – egy olyan eszmecsere, melynek megkülönböztető jegye a kialakult megértés mélysége, és a létrejött kapcsolat milyensége. Ha ezen eszmecsere az első kapcsolatfelvételen túl tovább folytatódik, és valódi barátságok kötődnek, a közvetlen tanítás ilyetén erőfeszítése a lelki átalakulás tartós folyamatának katalizátorává válhat. Hogy az ezekkel az újonnan megtalált barátokkal már az első kapcsolatfelvétel elvezet-e oda, hogy meghívjuk őket a bahá’í közösségbe, vagy hogy részt vegyenek annak egyik tevékenységében, nem elsődleges elvárás. Ennél fontosabb, hogy minden lélek érezze: szeretettel várják, hogy a közösséggel vállvetve járuljon hozzá a társadalom jobbátételéhez, és így elkezdje járni az emberiség szolgálatának egy olyan ösvényét, amelyen vagy az elején, vagy később bekövetkezhet a formális csatlakozás is.
5. E fejlemény fontosságát nem szabad alulbecsülni. Miután megteremtődött egy következetes cselekvési minta, minden klaszterben figyelmet kell fordítani arra, hogy azt az együttműködők és ismerősök hálózatán keresztül szélesebb körre is kiterjesszék, miközben az energiát kisebb népességcsoportokra összpontosítják, melyek mindegyike intenzív tevékenység központjává kell váljon. Városi klaszterben ezt a tevékenységi központot a legjobban egy szomszédság határaival lehet meghatározni; egy alapvetően vidéki jellegű klaszterben egy kis falu ajánlhat erre a célra megfelelő társasági teret. Azok, akik ilyen helyeken szolgálnak, mind a helybéliek, mind az utazó tanítók, helyesen járnak el, ha a munkájukat közösségépítésnek tekintik. A tanítási erőfeszítéseiket megcímkézni, mint pl.„kopogtatás” (door-to-door), még akkor is, ha az első kapcsolatfelvétel azt jelentheti, hogy a lakókat előzetes értesítés nélkül keresik fel, nem méltányol kellőképpen egy olyan folyamatot, amely fel kívánja ébreszteni egy embercsoportban az arra való képességet, hogy az vállalja magára lelki, társadalmi és intellektuális fejlődését. Az ezt előrehajtó tevékenységeket, amelyekbe az újonnan talált barátainkat is invitáljuk – a közösség lelki jellegét erősítő találkozókat, a gyermekek zsenge lelkét és elméjét tápláló osztályokat, a 11-15 év közötti serdülők áradó energiáit mederbe terelő csoportokat, a mindenki előtt nyitva álló, tanulási célt szolgáló köröket, melyek különböző háttérből érkező emberek számára teszik lehetővé, hogy egyenlő alapról haladjanak előre, és vizsgálják meg, miként lehet a tanításokat egyéni és közösségi életükre alkalmazni – egy ideig esetleg a helyi közösségen kívülről kell segíteni. Várható azonban, hogy ezen alaptevékenységek megsokszorozódását hamarosan már az adott szomszédságban vagy faluban lakók fogják fenntartani, olyan férfiak és nők, akik hőn vágyódnak környezetük anyagi és szellemi körülményei javítására. Így alakul ki fokozatosan a közösségi élet egy olyan ritmusa, amely arányos az egyének azon növekvő magjának a képességeivel, akik elkötelezettek Bahá’u’lláh Új Világrendjének jövőképe mellett.
6. Ebben az összefüggésben a fogékonyság az alaptevékenységek által mozgásba hozott közösségépítésben való részvételi hajlandóságban ölt testet. Klaszter klaszter után, ahol intenzív növekedési programok futnak, a barátok előtt álló feladat a következő egy évben az, hogy egy vagy több fogékony csoportban tanítsanak, közvetlen módszert használva Hitük alapjainak bemutatásához, és hogy megtalálják a lelkeket, akik lerázni vágyják a társadalom által reájuk kényszerített levertséget, és szomszédságaikban és falvaikban egymás mellett kívánnak dolgozni a kollektív átalakulás folyamatának elindításán. Ha a barátok kitartanak abbéli erőfeszítéseikben, hogy a közösségépítés módozatait ily módon kicsi méretekben megtanulják, biztosak vagyunk benne, hogy a Hit ügyeiben való egyetemes részvétel – mily régi vágy! - kéznyújtási idő alatt több nagyságrenddel meg fog ugrani.
7. Ahhoz, hogy ezen kihívásnak megfeleljenek, a hívők és az őket szolgáló intézmények meg kell erősítsék a klaszterben az intézeti folyamatot, és jelentősen meg kell emeljék a határain belül azok számát, akik tanulóköri tutorként tudnak szolgálni; mert fel kell ismerni, hogy a barátok előtt megnyílt lehetőséget arra, hogy a szomszédságokban és falvakban egy ilyen, komoly céltudattal jellemzett vibráló közösségi életet teremtsenek, azon jelentős fejlemények tették lehetővé, amelyek a legutóbbi évtizedben következtek be a bahá’í kultúra elmélyülés szóval illethető szeletében.
8. Mikor 1995 decemberében felhívást tettünk közzé képzési intézetek felállítására a világ minden részén, a bahá’í közösségben leginkább elterjedt minta arra, hogy az egyes hívőket segítsék a Hitről való ismereteik elmélyítésében, eseti alapon szervezett kurzusokat és osztályokat jelentett, ezek különféle hosszúságúak voltak és különféle tárgyakkal foglalkoztak. Ez a minta meg is felelt egy felemelkedőben lévő, viszonylag kicsiny létszámú bahá’í világközösség igényeinek, melynek elsődleges figyelme a földgolyón való elterjedettsége felé irányult. Azonban már akkor tisztáztuk, hogy ha a csoportos csatlakozást érezhetően fel kívánjuk gyorsítani, formába kell majd önteni egy másik, az írások tanulmányozását célzó megközelítést, egy olyat, amely sokakat ösztönöz a cselekvés színterére való kilépésre. Ezzel kapcsolatban azt kértük, hogy a képzési intézetek hívők egyre növekvő csapatait segítsék a Hit szolgálatában olyan tanfolyamok formájában, melyek megadják számukra a felgyorsult növekedéssel és megszilárdítással kapcsolatos számos feladat végrehajtásához szükséges tudást, meglátásokat és készségeket.
9. Bahá’u’lláh minden követőjének kötelessége a Hit iratainak olvasása és az, hogy rendkívüli Kinyilatkoztatásának fontosságát pontosabban megértse. Mindenki arra szólíttatik, hogy merüljön alá Kinyilatkoztatásának óceánjába, és képességeinek és hajlandóságának megfelelően részesüljön az abban rejtező bölcsesség-gyöngyökből. Ilyen megvilágításban a helyi elmélyülések, a téli és nyári iskolák, valamint azon külön szervezett összejövetelek, ahol az írásokban jobban jártas egyének osztottak meg másokkal meglátásokat adott témákkal kapcsolatban, a bahá’í élet fontos elemeként, természetszerűleg bontakoztak ki. Miként a napi olvasás szokása a bahá’í önazonosság elválaszthatatlan része marad, hasonlóképpen a tanulmányozás ezen formái továbbra is részei lesznek a közösség kollektív életének. De a Kinyilatkoztatásból fakadó következtetések megértése – mind az egyéni növekedés, mind a társadalmi haladás szempontjából – megsokszorozódik, ha a tanulmányozás és a szolgálat összekapcsolódik, és párhuzamosan kerül megvalósításra. Ott, a szolgálat mezején, megpróbáltatik a tudás, kérdéseket szül a gyakorlat, és a megértés új szintjeire emeltetünk. A távoktatás országról országra megteremtetett rendszerében, melynek fő elemei a tanulókör, a tutor és a Ruhi Intézet tanterve -, a világot átölelő bahá’í közösség elsajátította azt a képességet, hogy ezreket, sőt milliókat tegyen képessé az írások kis csoportokban történő tanulmányozására azzal a kifejezett céllal, hogy a bahá’í tanításokat átültessék a gyakorlatba,
és a Hit munkáját a következő szintre, a kitartó nagymérvű növekedés és megszilárdítás szintjére emeljék.
10. Ne kicsinyellje le senki az így létrejött lehetőségeket. A passzivitást a társadalomban most uralkodó erők gerjesztik. Egyre növekvő hatékonysággal, gyermekkortól dédelgetik a szórakoztatás utáni vágyat, és nemzedékeket nevelnek arra, hogy legyenek hajlandóak elfogadni azok vezetését, akik elég ügyesek ahhoz, hogy a felületes érzelmekre hassanak. Még egy sor oktatási rendszerben is úgy kezelik a tanulókat, mint üres edényeket, akik az információ befogadására lettek tervezve. Az a tény, hogy a bahá’í világnak sikerült egy olyan kultúrát kialakítani, amely a gondolkodást, tanulmányozást és cselekvést segíti, ahol mindenki úgy tekint magára, hogy a szolgálat közös ösvényén jár – támogatva egymást és együtt haladva előre, tisztelve az egyes emberekben adott pillanatban meglévő tudást, és kerülve a tendenciát, hogy a hívőket kategorizálják (pl. elmélyült és még tudatlan csoportokba) – ez óriási eredmény. És ebben rejtezik egy elfojthatatlan mozgás dinamikája.
11. Alapvető fontosságú, hogy a következő évben jelentősen javuljon a tanulókör szintjén ajánlott oktatási folyamat minősége, és így megvalósulhasson a helyi lakosságnak a fenti dinamika megteremtése iránt meglévő képessége. Etekintetben nagy teher fog nehezedni azokra, akik tutorokként szolgálnak. Az ő részük lesz a kihívás, hogy megteremtsék az intézeti tanfolyamokban előre láttatott környezetet, amely az egyének belső lelki képességeinek az erősítését szolgálja, akik eljutnak odáig, hogy magukat a saját tanulásuk aktív cselekvőjeként lássák, előharcosként abban a folyamatos erőfeszítésben, hogy a tudást az egyéni és közösségi átalakulás érdekében alkalmazzák. Enélkül bármennyi tanulókör is jön létre egy klaszterben, a változás előrelendítéséhez szükséges erő nem fog megteremtődni.
12. Ha a tutor munkájának a kiválóság egyre magasabb szintjeit kell elérnie, emlékezni kell arra, hogy a régióban az emberi erőforrások fejlesztésének elsődleges felelőssége az intézeti igazgatóságon nyugszik. Miközben résztvevői számának gyarapítására tesz erőfeszítéseket, az intézet, mint struktúra – az igazgatóságtól kezdve a különféle szinteken működő koordinátorokon keresztül az egyes hívőkkel dolgozó tutorokig – ugyanakkora hangsúlyt kell fektessen a rendszer egészének a hatásosságára, mert a kitartó mennyiségi növekedés végső soron a minőségi haladástól fog függni. A klaszter szintjén a koordinátornak, mikor a tutorként szolgálókat kíséri, bele kell építenie az erőfeszítéseibe a gyakorlati tapasztalatot és a dinamizmust egyaránt. Időről időre találkozókat kell szerveznie számukra, ahol értékelhetik az erőfeszítéseiket. Az intézményi anyagból kiválasztott részek átismétlését célzó események is segíthetnek esetenként, feltéve, ha nem ültetik el a tutorokban a folyamatos képzés iránti szükséget. A tutorok képességei fokozatosan növekednek, amint az egyén kilép a cselekvés mezejére, és másokat segít abban, hogy az egyes tanfolyamok megtanulása, valamint a gyakorlati feladatok elvégzésén keresztül hozzájáruljanak a jelenlegi globális Tervek céljához. És miként különböző korú férfiak és nők haladnak végig a sorozaton, és fejezik be az egyes tanfolyamokat a tutorok segítségével, másoknak kell készen állniuk arra, hogy elkísérjék őket a saját erejüknek és érdeklődésüknek megfelelő szolgálati cselekményekben - ezek elsősorban a gyermekosztályokért, a serdülőcsoportokért és a tanulókörökért felelős koordinátorok, mely szolgálati cselekmények létfontosságúak a rendszer továbbéltetéséhez. A következő tizenkét hónapban minden országban intenzíven kell tanulni azt, hogy miként lehet biztosítani a rendszerben az életerő megfelelő szinten történő lüktetését.
13. A gyermekek lelki nevelésére való odafigyelés régóta a bahá’í közösség kultúrájának része, és ez két egymás mellett élő valóságot eredményezett. Az egyiket, amely az iráni bahá’iok eredményeit követi, az a képesség jellemzi, hogy rendszeres, osztályokba szervezett képzést ajánlanak bahá’í családok gyerekeinek, általában a céllal, hogy a felnövekvő nemzedékeknek alapvető ismereteket adjanak át a Hit történetéről és tanításairól. A világ legtöbb részén az ilyen osztályokba járók száma relatíve kicsiny volt. A másik valóság olyan területeken bontakozott ki, ahol nagymérvű belépés történt, mind falvakban, mind városokban. Ezt a tapasztalatot befogadóbb megközelítés uralta. Mégis, bár különféle családok gyermekei egyszerre jöttek szívesen és fogadtattak szívesen a bahá’í osztályokban, különféle tényezők nem engedték, hogy az órákat a megkívánt rendszerességgel, év év után meg tudják tartani. Mily örömmel látjuk, hogy ez a kettősség, a történelmi körülmények eredménye, most mindenhol megszűnőben van, amint az intézetek által képzett barátok mindenhol mindenki előtt nyitva álló osztályokat igyekeznek ajánlani rendszeres alapon.
14. Ezen ígéretes kezdeményeket erőteljesen tovább kell vinni. Minden olyan klaszterben, ahol intenzív növekedési program folyik, erőfeszítést kell tenni, hogy tovább szisztematizálják azt a lelki nevelést, amit egyre nagyobb számú, különféle családi háttérből jövő gyermek számára nyújtanak – ez a szomszédságokban és falvakban lendületet vevő közösségépítés folyamatának szükséges velejárója. Megpróbáló feladat lesz ez, és egyszerre igényli a szülők és intézmények türelmét és együttműködését. A Ruhi Intézetet már felkértük: készítsen terveket a gyerekosztály-tanítókat képző tanfolyamok sorozatának kiteljesítésére és a különféle szintű képzésekre az ide tartozó leckékkel együtt az 5-6 évesektől a 10-11 évesekig, hogy így bezáruljon az a rés, ami most ezek, valamint a 11-15 éves korú serdülők számára rendelkezésre álló leckék és könyvek között létezik, pl. a Hit szellemisége (Spirit of Faith) és az előkészületben lévő A Szentlélek ereje (The Power of the Holy Spirit), amelyek a program kifejezetten bahá’í elemét képviselik az utóbbi korcsoport számára. Amint ezen további tanfolyamok és leckék elkészülnek, az intézetek minden országban fel fogják készíteni a szükséges tanítókat és koordinátorokat, hogy fokozatosan felépítsék a gyermekek lelki nevelési célzó program magját, mely köré másodlagos elemeket lehet szervezni. Eközben az intézeteknek minden tőlük telhetőt meg kell tenniük, hogy a tanítókat ellássák a megfelelő anyagokkal a már meglévők közül, és ők azokat a különféle korú gyermekeknek szervezett osztályokban használhassák, szükség szerint.
15. A Nemzetközi Tanítási Központ elnyerte tartós hálánkat azért a létfontosságú lendületért, mellyel az Ötéves Terv céljának korai eléréséhez kölcsönzött. Látni, hogy a Központ mekkora energiával járult hozzá ezen világméretű erőfeszítéshez, amint oly állhatatosan követte a haladást minden földrészen, és oly szorosan együttműködött a Kontinentális Tanácsosokkal, bepillantást adott abba az óriási erőbe, amely az Igazgatási Rendben elválaszthatatlanul benne lakozik. Amint a Tanítási Központ figyelmét most hasonló lendülettel fordítja a klaszterszintű tevékenységek hatásosságával kapcsolatos kérdések felé, kétségkívül külön is követni fogja a bahá’í gyermekosztályok megvalósítását. Biztosak vagyunk benne, hogy az egyes, kiválasztott klaszterekben szerzett tapasztalatok elemzése, mely klaszterek különféle társadalmi valóságokat képviselnek, fényt fog vetni olyan gyakorlati kérdésekre, amelyek lehetővé fogják tenni rendszeres osztályok felállítását minden korosztályhoz tartozó gyermek számára a szomszédságokban és falvakban.
16. A 11-15 év közötti serdülők belső lelki képességeinek erősítését (empowerment) szolgáló program gyors terjedése további példája a bahá’í közösség kulturális előremenetelének. Míg a globális megközelítés erről a korcsoportról olyan képet fest, hogy problémás, elmerül az egymásra torlódó fizikai és érzelmi változások nyugtalanságában, érdektelen és befelé forduló, a bahá’í közösség – az általa használt nyelvezetben és az alkalmazott megközelítésben egyaránt – határozottan az ellenkező irányban mozog, a serdülőkben ehelyett az emberbarátságot, az igazságosság éles érzékét, a világegyetemről való tanulás hő vágyát, valamint az abbéli igényt látja, hogy hozzá akarnak járulni egy jobb világ felépítéséhez. E jövőkép érvényességét beszámoló beszámoló után erősíti meg, amint a serdülők résztvevőkként a világ országaiban hangot adnak gondolataiknak. Minden jel arra mutat, hogy a program kibontakozó tudatukat a valóság egy olyan kutatásával köti le, amely segít nekik a társadalomban működő alkotó és romboló erők elemzésében és annak felismerésében, hogy ezen erők milyen hatást gyakorolnak gondolataikra és cselekedeteikre, élesítve szellemi felfogóképességüket, fejlesztve kifejezőkészségüket, és megerősítve azokat az erkölcsi struktúrákat, amelyek életük végéig szolgálni fogják őket. Egy olyan életkorban, mikor kibontakozóban lévő szellemi, lelki és fizikai erők birtokába kerülnek, megkapják az eszközöket, melyek ahhoz szükségesek, hogy meg tudjanak harcolni az erőkkel, melyek megfosztják őket valódi énjüktől, mint nemes lények és attól, hogy a közjóért dolgozhassanak.
17. Az a tény, hogy a program fő eleme a témákat bahá’í megközelítésből járja körül, de nem a hittanóra módszerével, számos társadalmi helyzetben és körülmény között nyitotta meg az utat kiterjesztéséhez a 11-15 év közötti serdülők között. A megvalósítók sok esetben bizalommal telten lépnek ki a társadalmi cselekvés színterére, és egy sor kérdéssel és lehetőséggel szembesülnek, melyeket globális tanulás formájában a Szentföldön működő Társadalmi és Gazdasági Fejlesztési Iroda követ és szervez. A tudás és tapasztalat növekvő mennyisége a földgolyó minden részén sok elszórt klaszterben teremtette meg a képességet arra, hogy a programba egyenként több, mint ezer serdülőt vonjanak be. Ahhoz, hogy mások is gyorsan haladhassanak előre ebben az irányban, az Iroda hívők csoportjainak segítségével pontok hálózatát hozza létre minden kontinensen, melyeket fel lehet használni tucatnyi és tucatnyi klaszter koordinátorainak képzéséhez. Miután visszatértek a klasztereikbe, ezek az RP-k (resource person) továbbra is segítik a koordinátorokat, és képessé teszik őket egy olyan, lelkiekben feltöltődött környezet kialakítására, ahol gyökeret verhetnek a serdülőprogramok.
18. A törekvés ezen területén biztos, hogy még további tudás is össze fog gyűlni, de egyféle cselekvési minta már most is világos. A programot olyannyira igénylik az iskolák és a civil társadalom, hogy csak a bahá’í közösség képességei határolják be, milyen szinten tud ezekre az igényekre válaszolni. A ma az intenzív növekedési programok központjait képező klaszterekben rengeteg eltérő feltételrendszer létezik a néhány elszórt serdülőcsoporttól azokig, ahol már olyan mennyiségű csoport működik, ami egy csak ezzel foglalkozó koordinátor szolgálatát igényli, aki folyamatos támogatást kaphat egy, a tudás és ismeretek szétosztására szakosodott ponttól. Ahhoz, hogy biztosítani lehessen, hogy ez a képesség a fenti klaszterekben mindenhová eljusson, 32 működőképes tudáspontot kérünk a jelenlegi Terv végéig, melyek mindegyike mintegy húsz klasztert szolgál ki, teljes munkaidejű koordinátorral. Az összes többi ilyen klaszterben prioritást kell adni annak, hogy a jövő évben megteremtődjék a program ajánlását biztosító képesség, így szisztematikusan megsokszorozva a csoportok számát.
19. Az eddig általunk említett fejlemények: a Hit közvetlen tanítási képességének és annak
a képességnek a növekedése, hogy a barátok az élet minden területéről jövőkkel kezdenek céltudatos eszmecserét lelkileg fontos témákról; az írások tanulmányozását célzó olyan megközelítés felvirágzása, amely kéz a kézben jár a cselekvéssel; a fiatalok szomszédságokban és falvakban történő rendszeres lelki nevelése melletti elkötelezettség megújulása; valamint egy olyan program befolyásának a terjedése, amely a 11-15 év közötti serdülőkbe kettős erkölcsi célt csepegtet: azt hogy belső képességeiket fejlesszék, és hogy hozzájáruljanak a társadalom átalakításához – ezeket nem kis mértékben erősíti a kultúra szintjén tett mégegy továbblépés, melynek hatásai valóban szerteágazóak. A kollektív tudat ezen fejlődése tettenérhető abban, ahogy egyre nagyobb gyakorisággal bukkan fel az „elkísér” szó a barátok közötti beszélgetésben, mely szó új értelmet nyer, amit beépül a bahá’í közösség közös szóhasználatába. Egy olyan kultúra jelentős megerősítését fémjelzi, ahol a működési mód a tanulás, és amely egyre több és több ember tájékozott részvételét segíti elő azon egyesített erőfeszítésben, hogy Bahá’u’lláh tanításait egy isteni civilizáció felépítésére alkalmazzák, melyről a Védnök kijelenti, hogy ez a Hit elsődleges küldetése. Egy ilyen megközelítés meghökkentő kontrasztban áll a régi társadalmi rend lelkileg becsődült és élőhalott működésével: ez oly gyakran törekszik arra, hogy az emberi energiát uralkodáson, mohóságon, bűnösségérzeten vagy manipuláción keresztül állítsa szolgálatába.
20. A barátok közötti kapcsolatokban ezen kulturális fejlemény a kölcsönkapcsolataik minőségében találja meg kifejeződését. A tanulás, mint működési mód azt kívánja, hogy mindnyájan alázatos magatartást vegyenek fel, olyat, amelyben az ember elfeledkezik az énjéről, teljes bizalmát Istenbe helyezi, ráhagyatkozik mindent fenntartó erejére és bízik csalhatatlan segítségében, tudván, hogy Ő és egyedül Ő tudja a szúnyogot sassá, a cseppet határtalan tengerré változtatni. És egy ilyen állapotban a lelkek szakadatlanul dolgoznak együtt, és nem is annyira a saját eredményeiknek örvendeznek, mint inkább a mások haladásának és szolgálatának. És így történik, hogy gondolataik mindig arra összpontosulnak, hogy segítsenek egymásnak feljutni Ügye szolgálatának magaslataira, és felszárnyalni tudásának mennyországába. Ime, ezt látjuk a tevékenység jelenleg a földgolyó minden részén kibontakozó mintájában, és ezt lendíti előre fiatal és öreg, veterán és nemrég magát kijelentett hívő, akik vállvetve dolgoznak.
21. A kultúra ezen előrehaladása nem csupán az egyének közötti kapcsolatokat befolyásolja, hanem hatásai érezhetők a Hit adminisztratív ügyeinek az intézésében is. Amint
a közösség működési módját a tanulás kezdte megkülönböztetni, a növekedéssel és megszilárdítással kapcsolatos döntéshozatal bizonyos aspektusai a hívők testületéhez kerültek át, lehetővé téve, hogy a tervezés és megvalósítás jobban tudjon reagálni a területen uralkodó állapotokra. Közelebbről, az értékelő találkozó képében létrejött egy tér azok számára, akik klaszterszinten vesznek részt a tevékenységekben, ahol időről időre összegyűlhetnek, hogy a tapasztalat és az intézményektől érkező útmutatás fényében konszenzust alakítsanak ki jelenlegi helyzetükről, és meghatározhassák a soronkövetkező lépéseket. Hasonló teret nyit az intézet is, amely gondoskodik arról, hogy azok, akik egy klaszterben tutorként, gyerekosztály-tanítóként, illetve serdülőcsoport-animátorként szolgálnak, külön-külön találkozhassanak és tanácskozhassanak a tapasztalataikról. Ezen alapszinten működő konzultatív folyamathoz közelről kapcsolódnak a képzési intézet szervei és a Területi Tanítási Bizottság, valamint a Segédtestületi Tagok, kiknek kölcsönkapcsolatai további olyan helyet teremtenek, ahol növekedéssel kapcsolatos döntések születnek, ebben az esetben jobban formalizálva. E szükségből született klaszterszintű rendszer a bahá’í igazgatás egyik fontos jellemzőjére mutat rá: miként egy élő szervezet, „bele van kódolva” az a képesség, hogy amint az Igazságosság Egyetemes Háza útmutatásai talaján fejlődik, a komplexitás egyre magasabb szintjeit fogadja be struktúrák és folyamatok, kapcsolatok és tevékenységek formájában.
22. Az, hogy a Hit intézményei a helyitől és a regionálistól az országosig és a kontinentálisig minden szinten egyre nagyobb ügyességgel képesek kezelni a növekvő komplexitást, fokozatos éretté válásuknak egyszerre jele és szüksége is. Az igazgatási struktúrák közötti, fejlődésben lévő kapcsolatok egy új szint küszöbére emelték a Helyi Szellemi Tanácsot abbéli kötelességei teljesítésében, hogy terjessze Isten Szavát, mozgósítsa a hívők energiáit, és teremtsen lelkileg felemelő környezetet. Korábbi alkalmakkor már elmagyaráztuk, hogy egy Szellemi Tanács érettségét nem lehet csupán a rendszeres ülések és a hatékony működés alapján értékelni. Ehelyett, erejét nagyrészt az általa szolgált közösségben megnyilvánuló lelki és társasági élet életereje szerint kell mérni – egy olyan közösségével, amely egyaránt üdvözli a formálisan magukat kijelentettek és nem kijelentettek építő jellegű hozzájárulásait. Megelégedéssel látjuk, hogy a jelenlegi megközelítések, módszerek és eszközök megteremtik az eszköztárat ahhoz, hogy a Helyi Szellemi Tanácsok, még az újonnan felálltak is, ellássák ezen kötelességeiket, amint nekigyürkőznek, hogy biztosítsák az Ötéves Terv követelményeinek megfelelő teljesítését helységükben. És bizony, a Tanács megfelelő belefolyása a Tervbe lényegi fontosságú minden olyan kísérletben, ahol nagyszámú hívőt kívánnak befogadni – ez már magában is szükséges velejárója összes ereje és képességei megnyilvánulásának.
23. Az a fejlődés, melyet a következő évek folyamán biztosan tapasztalni fogunk a Helyi Szellemi Tanácsok körében, az Országos Szellemi Tanácsok növekvő ereje által válik lehetővé. Ezek stratégiában való gondolkodási és cselekvési képessége láthatóan erősödött,főleg, amint megtanulták egyre éleselméjűbben és hatásosabban elemezni a közösség alapszintjén zajló közösségépítési folyamatot, és hogy ehhez miként lehet szükség szerint támogatást, erőforrásokat, bátorítást és szerető útmutatást adni. Azon országokban, ahol a körülmények ezt megkövetelik, több, ezzel kapcsolatos felelősségi körüket Regionális Tanácsoknak adták le, decentralizálva bizonyos adminisztratív funkciókat, erősítve az intézményi képességet a hatályuk alá tartozó területen, és elősegítve a kölcsönkapcsolatok kifinomultabb sokaságát. Nem túlzás azt állítani, hogy az Országos Tanácsok teljes körű részvétele hathatósan hozzájárult annak a végső lökésnek a megteremtéséhez, ami a jelenlegi Terv célja eléréséhez kellett, és ezirányban további fejlődést is várunk, amint a Tanácsosokkal egyetemben az előttünk álló kritikus fontosságú, gyorsan tovasuhanó hónapokban a legnagyobb erőfeszítést fejtik ki annak érdekében, hogy közösségeiket felkészítsék a következő ötéves vállalkozás elkezdésére.
24. A Bahá’í Igazgatási Rend fejlődésében az utóbbi évtizedben kétségtelenül a Tanácsosok intézménye mutatta az egyik legjelentősebb előrelépést. Ez az intézmény már akkor is rendkívüli fejlődési ugrást hajtott végre, mikor 2001. januárjában a Tanácsosok és a Segédtestületi Tagok a Szentföldön gyűltek össze konferenciára, abból az alkalomból, hogy a Nemzetközi Tanítási Központ elfoglalta állandó székhelyét a Kármel-hegyen. Nincs kétség: az ezen esemény által felébresztett energia gyorsan repítette előre az intézményt. A befolyás nagysága, amit a Tanácsosok és segédjeik gyakoroltak a Terv haladására, igazolja, hogy elfoglalták természetes helyüket a tanítás élvonalában. Biztosak vagyunk benne: az elkövetkező év az Igazgatási Rend intézményeit még jobban össze fogja kötni az együttműködésben, amint saját kibontakozó funkcióiknak és felelősségeiknek megfelelően mindnyájan arra törekednek, hogy megerősítsék a tanulási „üzemmódot”, amely a közösség működésének prominens vonásává lett – és teszik ezt legsürgetőbb igénnyel azokban aklaszterekben, ahol már folynak az intenzív növekedési programok.
25. Bahá’u’lláh Kinyilatkoztatása hatalmas. Nem csak az egyén szintjén, hanem a társadalom szerkezetében is mélyreható változásokat követel. „Vajon nem minden Kinyilatkoztatás célja-e – hirdeti saját Maga -, hogy átalakítsa az emberiség egész jellemét, egy olyan átalakulásban, amely meg kell nyilvánítsa magát mind külsőleg, mind belsőleg, és érintenie kell mind belső életét, mind külső feltételeit?” A ma a földgolyó minden zugában előrehaladó munka a folyamatos bahá’í erőfeszítés legújabb állomását képviseli, melynek célja a Tanításaiban meghatározott dicsőséges civilizáció magjának megteremtése. Ennek felépítése egy végtelen komplexitású és nagyságrendű vállalkozás, és beteljesedése az emberiség évszázados erőfeszítését igényli. Nem lehet levágni sarkokat, nincs bevált formula.
A szükséges tudás csak akkor fog megteremtődni, és a képességek akkor fognak kifejlődni, ha erőfeszítések történnek arra, hogy Kinyilatkoztatása meglátásaira építsenek, megcsapolják az emberi faj felhalmozott tudását, Tanításait intelligensen alkalmazzák az emberiség életére, és megtanácskozzák a felmerülő kérdéseket.
26. A képességépítés ezen hosszú távú folyamatában a bahá’í közösség majdnem másfél évtizedet szentelt annak, hogy szisztematizálja a tanítás területén szerzett tapasztalatait, megtanulja egyre több ember előtt megnyitni bizonyos tevékenységeit, és fenntartsa a növekedést és megszilárdítást. Mindenkit szeretettel invitálnak a közösség melegébe, és arra, hogy részesüljön lelki táplálékban Bahá’u’lláh életadó üzenetéből. Biztosan nincs nagyobb öröm, mint ha egy lélek, amely szomjúhozza az Igazságot, menedéket talál az Ügy erős várában, és erőt merít a Szövetség egyesítő erejéből. Mégis, attól függetlenül, hogy követői közé számíttatik-e, minden emberi lény és embercsoport ösztönzést meríthet tanításaiból, és részesülhet a bölcsesség és tudás azon gyöngyeiből, amelyek segíteni fogják őket az előttük álló kihívások leküzdésében. Valóban, a civilizáció, amely most az emberiséget szólítja, nem teremthető meg csupán a bahá’í közösség erőfeszítésein keresztül. Számos, a világszolidaritás szellemétől lelkesített csoport és szervezet fog hozzájárulni ahhoz a civilizációhoz, melygondviselésszerűen ki kell emelkedjen a mai társadalom fejetlenségéből és káoszából – és ez a szolidaritás közvetett megnyilvánulása Bahá’u’lláh alapelvének az emberiség egységéről. Legyen világos mindenki előtt: az egymást követő globális Tervek során megteremtett képesség a bahá’í közösséget egyre inkább képessé teszi arra, hogy segítséget nyújtson a civilizációépítés változatos és sokrétű dimenzióiban, és ez a tanulás új határait nyitja meg előtte.
27. 2008-as Ridván-üzenetünkben már jeleztük, hogy amit a barátok tovább dolgoznak a klaszter szintjén, egyre inkább bele fognak vonódni a társadalom életébe, és az elé a kihívás elé kerülnek, hogy a szisztematikus tanulás folyamatát, amellyel foglalatoskodnak, miként terjesszék ki úgy, hogy az az emberi erőfeszítések egyre szélesedő tartományát fogja át. Amint az otthonok meghitt légkörében folyó, beszélgetésekkel színesített együttes imádkozás összefonódik az embereknek – felnőttnek, fiatalnak és gyermeknek -, lelki nevelést nyújtó tevékenységekkel, a közösségi élet gazdag szövedéke kezd kialakulni. A szociális tudatosság természetszerűleg erősödik, amint például élénk beszélgetések bontakoznak ki a szülők között gyermekeik törekvéseivel kapcsolatban, vagy szolgálati projektek bukkannak fel serdülők kezdeményezésére. Miután egy klaszterben már megfelelő mennyiségben állnak rendelkezésre emberi erőforrások, és a növekedés mintája szilárdan formát öltött, a közösség társadalomban való részvétele is erősödhet, sőt erősödnie is kell. A Terv kibontakozásának ezek kulcsfontosságú szakaszában, mikor oly sok klaszter ér egyre közelebb egy ilyen állapothoz, illendő, hogy a barátok mindenhol gondolkozzanak el azon, hogy növekvő, életerőtől vibráló közösségeik milyen hozzájárulást fognak tenni a társadalom anyagi és szellemi előrehaladásához. Etekintetben gyümölcsözőnek fog bizonyulni, ha a tevékenységek két egymással összefonódott, egymást kölcsönösen erősítő területében gondolkoznak: a társadalmi tevékenységekbe való belefolyásban, és a társadalom legfontosabb eszmecseréiben való részvételben.
28. Az utóbbi évtizedekben a bahá’í közösség rengeteg tapasztalatot szerzett az emberi törekvés ezen két területén. Nyilvánvalóan rengeteg bahá’í van már, aki egyénileg részt vesz társadalmi tevékenységekben, és munkáján keresztül a legfontosabb eszmecserékben is. Számos, a Hit tanításai által inspirált, regionális vagy országos szinten működő civil szervezet dolgozik népük előremenetele érdekében a társadalmi és gazdasági fejlesztés területén. Országos Szellemi Tanácsok szervei járulnak hozzá különféle módokon az emberek jólétét
szolgáló gondolatok terjesztéséhez. Nemzetközi szinten olyan szervezetek, mint pl. a Bahá’í Nemzetközi Közösség ENSZ Irodája látnak el hasonló szerepet. Amint arra törekednek, hogy
a körülöttük lévő társadalom problémáinak megoldásában segítsenek, a közösség alapszintjén dolgozó barátok fel fogják használni ezt a tapasztalatot és kapacitást, amennyire az szükséges és kívánatos.
29. Ha egy spektrum mentén képzeljük el – mely a legmegfelelőbb megközelítés -, a társadalmi tevékenység az egyének vagy barátok kisebb csoportjai által tett, korlátozott ideig tartó, meglehetősen informális erőfeszítésektől a bahá’í gondolatoktól inspirált szervezetek által szervezett, igen komplex és kifinomult társadalmi és gazdasági fejlesztési programokig terjed. Kiterjedettségtől és nagyságrendtől függetlenül minden társadalmi tevékenység azt keresi, hogy a Hit tanításainak és alapelveinek alkalmazásával miként lehet javítani egy adott népesség társadalmi vagy gazdasági életén, bármilyen szerény módon is. Ezen erőfeszítések megkülönböztető jegye, hogy kimondott céljuk szerint a népesség szellemi jóléte mellett annak anyagi jólétén is javítani kívánnak. A bahá’í tanítások központi gondolata, hogy az emberiség láthatárán már felbukkant világcivilizációnak dinamikus összefüggést (koherenciát) kell teremtenie az élet anyagi és szellemi igényei között. Bár a körülmények eltérőek az egyes országokban, sőt talán még klaszterekben is - és ez a barátoktól eltérő jellegű erőfeszítéseket igényel -, vannak bizonyos alapvető fogalmak, melyeket mindig észben kell tartani. Az egyik a tudás, mint a társadalmi lét középpontja. A tudatlanság továbbörökítése az elnyomás legszörnyűbb formája; megerősíti az előítélet számos, az emberiség egységének megvalósítása útjában korlátként tornyosuló falát, amely egység egyszerre Bahá’u’lláh Kinyilatkoztatásának célja és működési alapelve. A tudáshoz való hozzáférés minden emberi lény joga, és az annak megteremtésében, alkalmazásában és terjesztésében való részvétel olyan kötelesség, melyet egy virágzó világcivilizáció építésének nagyszerű vállalkozásában mindenkinek fel kell vállalnia – minden egyes embernek képességei és adottságai szerint. Az igazságosság megköveteli az egyetemes részvételt. Így, bár a társadalmi tevékenység jelentheti javak és szolgáltatások valamilyen formában történő biztosítását, alapvető célkitűzése egy adott csoportban azon képesség kifejlesztése kell legyen, hogy az vegyen részt egy jobb világ megteremtésében. A társadalmi változás nem olyan projekt, amit emberek egy csoportja mások javára végrehajt. A társadalmi tevékenység terjedelme és bonyolultsága meg kell feleljen az azt egy faluban vagy szomszédságban megvalósító emberi erőforrások nagyságának. Az erőfeszítések tehát szerény méretekben indulnak, és úgy növekednek szervesen, ahogy a népességben is növekszik a képesség. Amint a társadalmi változás előharcosai megtanulják, hogy a tudományos tartalmakkal és módszerekkel együtt miként alkalmazzák egyre hatásosabban a saját társadalmi valóságukra Bahá’u’lláh Kinyilatkoztatásának elemeit, a képesség természetesen új szintekre emelkedik. Arra kell törekedjenek, hogy ezt a valóságot megtanulják olyan módon olvasni, amely megfelel Tanításainak – vagyis hogy embertársaikban felbecsülhetetlen értékű drágaköveket lássanak, és ismerjék fel a felépülés és szétesés (integráció és dezintegráció) kettős folyamatának a hatását a szívekre és lelkekre, valamint a társadalmi struktúrákra. 30. A hatásos társadalmi tevékenység célja a közéleti eszmecserében történő részvétel gazdagítása, miként a bizonyos eszmecserékből szerzett meglátások is segíthetnek tisztázni a társadalmi tevékenységet formáló gondolatokat. Klaszterszinten ez az olyan egyszerű dolgoktól, mint a bahá’í gondolatok mindennapi beszélgetésbe való beemelésétől terjedhet formálisabb tevékenységekig, mint cikkek írása, vagy részvétel a társadalom figyelmére számot tartó témákról rendezett találkozókon - hogy csak néhányat említsünk: klímaváltozás és környezet, testületi irányítás és emberi jogok. Ide tartoznak továbbá a civil társadalom csoportjaival és a helyi, falusi vagy szomszédsági szervezetekkel történő értelmes kölcsönkapcsolatok is.
31. Ezzel kapcsolatban azonban figyelmeztetnünk kell valamire: Mindenki számára fontos felismerni, hogy a társadalmi tevékenységekben és a közéletben zajló eszmecserékben való részvétel értékét nem szabad aszerint megítélni, hogy ezek mennyire képesek embereket behozni a Hitbe. Bár az ezen két tevékenységi területen folyó erőfeszítések akár növelhetik is a bahá’í közösséget számszerűleg, nem ezért végzik őket. Itt alapvető fontosságú az őszinteség. Mi több, oda kell figyelni arra, hogy ne hangsúlyozzák túl a bahá’í tapasztalatot, vagy hívják fel túlzottan a figyelmet csupán szárnyukat próbálgató erőfeszítésekre, mint például a serdülők belső lelki képességeit erősítő programra, melyeket jobb hagyni, hogy saját tempójukat követve érjenek be. A kulcsszó minden esetben az alázat. Bár lelkesen beszélhetnek arról, hogy miben hisznek, a barátoknak őrizkedniük kell a diadalittas megnyilvánulásoktól, amelyek még maguk között is aligha illendőek, hát még más körülmények között.
32. Mikor leírjuk nektek ezen új lehetőségeket, melyek most klaszterszinten megnyílnak, nem kérjük, hogy bármi módon is megváltoztatassátok azt az irányt, amiben haladtok. Azt sem kell képzelni, hogy ezek a lehetőségek alternatív szolgálati területet képviselnek, és a közösség korlátozott erőforrásaiért és energiáiért versenyre kelnek a növekedési és megszilárdítási munkával. A következő évben tovább kell erősíteni az intézeti folyamatot és az általa létrehozott tevékenységi mintát, és minden hívő elméjében továbbra is fő helyet kell kapjon a tanítás. Nem kell idő előtt keresni a társadalom életébe való további belefolyást. Természetesen fog ez jönni, amint a barátok minden klaszterben arra törekszenek, hogy a Tervben foglaltakat kitartóan alkalmazzák a cselekvés, értékelés, tanácskozás és tanulmányozás folyamatában, és ennek eredményeként tanuljanak. Olyan szinten fog koherens egységbe kerülni a közösség növekedését és megszilárdulását célzó erőfeszítésekkel, amennyire azon konceptuális keret elemeiből táplálkozik, ami a globális Tervek jelenlegi sorozatát irányítja. És annyira fog hozzájárulni ahhoz a mozgáshoz, ahogy az egyes népességi csoportok elmozdulnak a Bahá’u’lláh jövőképét képviselő virágzó és békés világcivilizáció irányában, amennyiben ezen elemeket a tanulás új területein alkalmazza kreatív módon.
33. Drága Barátok! Mily gyakran fejezte ki a Szeretett Mester abbéli reményét, hogy a hívők szíve csorduljon túl az egymás iránt érzett szeretettől, hogy ne viseljenek el semmiféle választóvonalat, hanem az egész emberiséget tekintsék egyetlen családnak. „ Ne lássatok idegeneket – buzdít -, hanem lássatok minden embert barátnak, mert a szeretet és egység nehezen valósul meg, ha pillantásotokat a másságra szegezitek.” Az előző oldalakon megvizsgált minden fejlemény legbensőbb szinten csupán annak az egyetemes szeretetnek a kifejeződése, melyet a Szentlélek erején keresztül lehet elérni. Hiszen vajon nem az istenszeretet égeti-e fel az elidegenedés és megosztottság összes fátylát, és köti össze a szíveket tökéletes egységben? Vajon nem az Ő szeretete-e az, amely a szolgálat ösvényén ösztökél benneteket, és teszi lehetővé számotokra, hogy minden lélekben meglássátok a képességet arra, hogy megismerje és imádja Őt? Vajon nem villanyoz-e fel benneteket a tudat, hogy Megnyilvánulása örömmel viselt el egy szenvedéssel teli életet, mert szerette az emberiséget? Fordítsátok szemetek saját közösségetek felé, drága iráni bahá’í testvéreitek felé. Vajon nem szolgálnak-e például az istenszeretetből és az Ő szolgálata iránti vágyból születő kitartásra? Vajon abbéli képességük, hogy meg tudják haladni a legkegyetlenebb és legsúlyosabb üldöztetést, nem mutat-e a világ milliónyi és milliónyi elnyomottjában rejlő képességre, hogy ki tudnak állni és meghatározó szerepet tudnak vállalni Isten földi Királyságának építésében? A megosztó társadalmi machinációktól el nem rettentve nyomuljatok tovább, és vigyétek el Bahá’u’lláh üzenetét a várakozó lelkeknek minden városi szomszédságba, minden kicsiny vidéki falucskába a földgolyó minden szegletében, és vonzzátok őket az Ő közösségébe, a Legnagyobb Név közösségébe. Gondolatainkban és imáinkban mindig velünk vagytok, és továbbra is esdekelni fogunk a Mindenhatóhoz, hogy erősítsen meg benneteket csodás kegyelmével.
- The Universal House of Justice