The Universal House of Justice

Ridván 2013

To the Bahá’ís of the World

Dearly loved Friends,

„Isten Könyve tágra nyitva és az Ő Szava szólítja Magához az emberiséget.” Ily felemelő szavakkal írja le a Legfőbb Toll az egyesülés és összegyülekezés napjának eljövetelét. Bahá’u’lláh így folytatja: „Ó Isten barátai, hegyezzétek fületek az Ő hangjára, Kit a világ szorongat, és tartsátok magatokat szilárdan ahhoz, ami az Ő Ügyét felmagasztalja.” És követőit továbbá emígyen buzdítja: „A legnagyobb barátsággal és az összetartozás szellemében tanácskozzatok, és szenteljétek életetek drága napjait a világ jobbításának és az Ő Ügyének elősegítésére, Ki mindenek Örök és korlátlan Hatalmú Ura.”

Szeretett munkatársaink: E lélekfelkavaró kijelentés jut önkéntelenül is eszünkbe, mikor megszentelt erőfeszítéseiteket nézzük a világ minden részén, amivel Bahá’u’lláh hangjára feleltek. A felhívására adott nagyszerű válaszokat mindenfelé láthatjuk. Azok számára, akik megállnak, hogy elgondolkozzanak az Isteni Terv kibontakozásán, lehetetlen nem meglátni, hogy Isten Szavának ereje miként erősödik a nők és férfiak, gyermekek és ifjak szívében országban ország után, klaszterben klaszter után.

Egy világméretű közösség finomítja az arra való képességét, hogy az őt közvetlenül körülvevő valóságot megértse, lehetőségeit elemezze, és az Ötéves Terv módszereit és eszközeit józanul alkalmazza. Miként vártuk, a tapasztalatok azon klaszterekben gyűlnek a leggyorsabban, ahol a tanulás határait tudatosan tágítják. Ezeken a helyeken jól értik az eszközöket, melyek segítségével egyre növekvő számú egyénben tud megerősödni a szolgálatra való képesség. A Terv előrelendítését célzó erőfeszítések fő tartópillére a közösségben az életteli képzési intézet, és az intézeti tanfolyamokon szerzett készségeket és képességeket a lehető leggyorsabban elkezdik alkalmazni a gyakorlati életben is. Vannak, akik mindennapi társasági kapcsolataikban találnak olyan lelkeket, akik nyitva állnak a lelki kérdések különféle módokon történő felfedezésére; mások abban a helyzetben vannak, hogy válaszolni tudnak egy faluban vagy szomszédságban mutatott fogékonyságra talán úgy, hogy oda is költöztek. Egyre több barát áll ki, hogy kötelességet vállaljon, így növelvén azok táborát, akik tutorként, animátorként és gyermekosztály-tanítóként szolgálnak, az adminisztrációt viszik és koordinálnak, vagy más módon támogatják a munkát. A barátok tanulás iránti elkötelezettsége a saját erőfeszítéseikben mutatott állhatatosságukban talál kifejeződést, és abban is, hogy mennyire hajlandóak elkísérni másokat az övéikben. Továbbá, mindig szilárdan szem előtt tartják a klaszterben kialakuló cselekvési minta két, egymást kiegészítő perspektíváját: az egyik a tevékenységek háromhavi ciklusossága – a növekedési program ütemes szívverése –, a másik pedig a gyermekek, a serdülők, és a fiatalok és felnőttek oktatási/nevelési folyamatának pontosan kitapintható fázisai. Miközben tisztán értik a kapcsolatot, ami ezen három fázist összeköti, a barátok tudják, hogy mindegyik saját dinamikával, saját követelményekkel, és saját belülről fakadó értékekkel rendelkezik. Minden más előtt tudatában vannak a hatalmas lelki erők működésének, melyek munkálkodása ugyanannyira tetten érhető a közösség haladását tükröző mennyiségi adatokban, mint a beszámolók sokaságában, amelyek eredményeiről mesélnek. Ami kiváltképpen ígéretes, az, hogy a legelőrébb tartó klasztereket megkülönböztető és kiemelő vonások fejlődésük sokkal korábbi fokán lévőkben is tetten érhetők már.

Amint a barátok tapasztalatai elmélyülnek, úgy növekszik az arra való képességük, hogy a klaszteren belül segítsék elő egy gazdag és sokrétű, százakat vagy akár ezreket magában foglaló életminta létrehozását. Mily nagy örömmel nyugtázzuk azon számos meglátást, amit a hívők az erőfeszítéseiken keresztül nyernek! Méltányolják például, hogy a Terv klaszter-szinten történő fokozatos kibontakozása dinamikus folyamat, olyan, amely szükségszerűen komplex és nem engedi a kézenfekvő leegyszerűsítést. Látják, hogy miként halad előre, amint növekszik a képességük az emberi erőforrások megteremtésére, valamint arra, hogy koordinálják és megszervezzék azok cselekedeteit, akik kiállnak. A barátok tudatában vannak, hogy amint ezen képességek fejlődnek, úgy lesz lehetséges kezdeményezések szélesebb körét is integrálni. Hasonlóképpen, felismerték, hogy mikor bevezetnek egy új dolgot, azt egy ideig különös figyelemmel kell kísérni, de ez semmilyen módon sem kisebbíti a közösségépítési törekvéseik egyéb aspektusainak a fontosságát. Mert értik, hogy ha a tanulás kell legyen a működési „üzemmódjuk”, oda kell figyeljenek a Terv bármely eszközében rejlő minden lehetőségre, ami kiváltképpen megfelelőnek bizonyul egy adott időszakban, és, ha erre szükség van, nagyobb erőfeszítést kell tegyenek a fejlesztésére; ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenkinek a Terv ugyanazon aspektusával kellene foglalkoznia. A barátok azt is megtanulták, hogy a növekedési fázis céljának nem kell szükségszerűen ugyanannak lennie a növekedési program minden ciklusában. A feltételek megkövetelhetik, hogy egy adott három hónapos időszakban álljon a figyelem középpontjában például a lelkek meghívása a Hitbe intenzív egyéni vagy közösségi tanítási erőfeszítések segítségével, míg egy másik ciklusban legyen a hangsúly egy bizonyos alaptevékenység számának a megsokszorozásán.

Továbbá, a barátok tudatában vannak annak is, hogy az Ügy munkája az egyes helyeken eltérő sebességgel halad előre, és ennek jó oka van – hiszen organikus jelenségről van szó –, és a haladás minden egyes jeléből, amit látnak, örömöt és bátorítást merítenek. És igen, felismerik, hogy milyen előnnyel jár minden egyén hozzájárulása az egész előrehaladásához, és így az egyes barátok által végzett szolgálatot, amelyet mindig az adott személy körülményei határoznak meg, mindenki örömmel fogadja. Az áttekintő találkozókat egyre inkább olyan lehetőségként tekintik, ahol a közösség erőfeszítéseit a maguk egészében teszik őszinte és felemelő eszmecsere tárgyává. A résztvevők megismerik, hogy mit értek el együtt, ennek a fényében értik meg a saját munkájukat, és gazdagítják tudásukat a növekedés folyamatáról azáltal, hogy befogadják az intézmények tanácsait, és merítenek hívőtársaik tapasztalataiból. Ezeket pedig megosztják számos olyan egyéb helyen is, amelyek az egyes tevékenységekkel intenzíven foglalkozó barátok körében ajánlják magukat tanácskozásra, dolgozzanak ők akár egy közös cselekvési irányban, vagy szolgáljanak a klaszter egy adott részében. Mindezek annak a szélesebb és nagyra becsült meglátásnak a körébe tartoznak, hogy a haladást a legkönnyebben egy szeretettől áthatott légkörben lehet elérni – egy olyanban, ahol az emberi rövidségeket béketűréssel kezelik, az akadályokat türelemmel meghaladják, és a kipróbált megközelítéseket örömmel befogadják. És így lehet, hogy a Hit minden szintjén működő intézmények és szervek bölcs iránymutatásán keresztül a barátok erőfeszítései, bármily szerények is legyenek egyénileg, egyetlen közösségi erőfeszítésben olvadnak össze annak biztosítására, hogy az Áldott Szépség hívására való fogékonyságot gyorsan felismerjék és hatásosan kielégítsék. Az ilyen helyzetben lévő klaszter nyilvánvalóan olyan, ahol az egyén, az intézmények és a közösség – a Terv három főszereplője – közötti kapcsolatok egészségesen fejlődnek.

Az aktívan gyarapodó tevékenységek ezen tájképéből egy távlat külön is figyelmet érdemel. A három évvel ezelőtt hozzátok intézett üzenetünkben kifejeztük a reményünket, hogy azon klaszterekben, ahol intenzív növekedési programok futnak, a barátok törekedjenek arra, hogy többet is megtanuljanak a közösségépítésről azon keresztül, hogy a falvakban és a szomszédságokban intenzív tevékenységet folytató központokat hoznak létre. Reményeink túlteljesültek, hiszen még olyan klaszterekben is, amelyek nem érték még el az intenzív fokot, újra és újra bizonyítást nyert, hogy az alaptevékenységek indítására kevesek által tett erőfeszítések is hatásosak lehetnek földrajzilag kicsi területek lakói között. Lényegileg, a megközelítés középpontjában az áll, hogy milyen választ ad Bahá’u’lláh tanításaira egy olyan embercsoport, amely készen áll a Kinyilatkoztatása által elősegített lelki átalakulásra. A képzési intézet oktatási folyamatában való részvételen keresztül arra indíttatnak, hogy visszautasítsák a társadalom erői által beléjük nevelt fásultságot és közönyt, és ehelyett olyan cselekvési mintákat kövessenek, amelyek élet-megváltoztatónak bizonyulnak. Ahol egy szomszédságban vagy faluban évek óta használják ezt a megközelítést, és a barátok nem vesztették el a fókuszukat, figyelemre méltó eredmények kezdenek fokozatosan, de félreérthetetlenül nyilvánvalóvá válni. A fiatalok belső késztetést nyernek arra, hogy felelősséget vállaljanak a maguknál fiatalabbak fejlesztéséért. Az idősebb nemzedékek örömmel üdvözlik a fiatalok hozzájárulását a közösség ügyeiről folytatott értelmes eszmecserékhez. A közösség oktatási folyamatában elsajátított fegyelem fiatalok és idősebbek körében egyaránt építi a tanácskozás képességét, és új terek nyílnak meg a céltudatos beszélgetésre. De a változás nem korlátozódik csupán a bahá’iokra és azokra, akik részt vesznek a Terv által meghatározott alaptevékenységekben, és akiktől ésszerű körülmények között el is várható, hogy adott idő után új gondolkodási módot alakítsanak ki magukban. Maga a hely szelleme kezd változni. A népesség széles körében kezd kialakulni az imádságos lelkület. A férfiak és nők közötti egyenlőség kifejeződése hangsúlyosabbá válik. Jobban odafigyelnek a gyermekek, mind a lányok, mind a fiúk oktatására. A családokon belüli kapcsolatrendszerek – melyeket évszázados előfeltevések formáltak – észrevehetően megváltoznak. Elterjed a közvetlen közösség és a fizikai környezet iránti kötelességérzet. Még az előítéletek átka is, mely rávetíti baljós árnyát minden társadalomra, elkezd meghátrálni az egység lebíró ereje elől. Röviden, a barátok által végzett közösségépítő munka a kultúra különféle aspektusait befolyásolja.

Miközben az elmúlt egy esztendőben állhatatosan haladt előre a növekedés és megszilárdítás, a tevékenység más fontos területei is fejlődtek, sokszor szoros párhuzamban ezekkel. Legfőbb példaként, a kultúra szintjén egyes falvakban és szomszédságokban tapasztalt előremenetel nem kis részben annak köszönhető, amit a bahá’iok a társadalmi cselekvésben való részvételből tanulnak. A Társadalmi-Gazdasági Fejlesztés Irodája nemrég elkészített egy dokumentumot, amely harminc év tapasztalatait összesíti, amelyek az Iroda Világközpontban történt felállítása óta összegyűltek. Megfigyelései között található, hogy a társadalmi cselekvésben való részvételre irányuló erőfeszítéseknek létfontosságú lendületet ad a képzési intézet. És nem csupán az emberi erőforrásokról van itt szó, amiket megteremt. Az intézeti folyamat által kiművelt szellemi meglátások, minőségek és képességek ugyanolyan alapvetőnek bizonyultak a társadalmi cselekvésben való részvételhez, mint a növekedés folyamatához való hozzájáruláshoz. Továbbá, a dokumentum elmagyarázza, hogy a bahá’í közösség egyes erőfeszítés-területeit egy közös, fejlődő, egymást kölcsönösen erősítő elemekből álló konceptuális keret irányítja, bár ezek a tevékenységek különféle területein eltérő kifejeződéseket öltenek. A dokumentumot, melyre utalunk, nemrég megküldtük az Országos Szellemi Tanácsoknak, akiket most arra szólítunk, hogy a Tanácsosokkal együtt tanácskozva gondolják végig, hogy a benne foglalt alapvetések miként erősíthetik az irányításukkal jelenleg megvalósuló társadalmi cselekvési erőfeszítéseket, és tudatosíthatják jobban a bahá’í törekvések ezen fontos dimenzióját. E kijelentést azonban nem kell úgy értelmezni, mint általános felhívást a területen kifejtendő széleskörű tevékenységre – a társadalmi cselekvés megjelenése természetesen történik, amint egy növekvő közösség erejére talál –, de eljött az ideje, hogy a barátok mélyebben is elgondolkodjanak arról, hogy mit jelentenek a társadalom átalakítására tett erőfeszítéseik. A tudás nagymérvű gyarapodása, ami ezen a területen bekövetkezik, egyre nagyobb igényeket támaszt a Társadalmi-Gazdasági Fejlesztés Irodája elé, és lépéseket teszünk, hogy működése ennek megfelelően fejlődjön tovább.

Az utóbbi tizenkét hónap kiváltképpen figyelemreméltó vonása volt az a gyakoriság, amellyel a bahá’í közösséget számos kontextusban a társadalom jobbításáért tett erőfeszítésekkel azonosították, a hasonlóképpen gondolkodókkal való együttműködésben. A nemzetközi színtértől a falusi élet gyökeréig, az emberi gondolkodás vezetői mindenféle megközelítésben kifejezték, tudatában vannak annak, hogy a bahá’iok nem csupán a szívükön viselik az emberiség jólétét, hanem hathatós elképzeléssel rendelkeznek arról, hogy mit kell tenni, és hatásos eszközökkel is törekvéseik megvalósítására. A nagyrabecsülés és támogatás ezen kifejeződései sokszor korábban nem gyanított helyekről is elhangzottak. Például, még a Hit Bölcsőjében is, az elnyomóik által eléjük gördített komoly akadályok ellenére a bahá’iokat egyre inkább elismerik azért, hogy milyen mélyreszántó következményei vannak az üzenetüknek nemzetük állapotára, és tisztelik, hogy milyen meg nem alkuvó határozottsággal járulnak hozzá hazájuk haladásához.

Az iráni hívők szenvedései, elsősorban azon évtizedekben, mióta az üldözések legújabb hulláma elindult, arra sarkallta a más országokban élő hittársaikat, hogy siessenek a segítségükre. A felbecsülhetetlen értékű képességekből, melyekre kitartásuk eredményeként a bahá’í világ szert tett, egyet említünk meg ehelyütt: az országos szinten létrejött specializált szervek mély benyomást keltő hálózatát, amely képesnek bizonyult szisztematikusan kapcsolatokat építeni a kormányokkal és a civil társadalom szervezeteivel. Ezzel párhuzamosan az egymást követő Tervek folyamatai kifinomították a közösség abbéli képességét, hogy széles körű eszmecserékben vegyen részt minden olyan térben, ahol ezek lezajlanak, a személyes beszélgetésektől a nemzetközi fórumokig. Az ilyen erőfeszítésbe való bekapcsolódás alapszinten természetesen épül fel, ugyanazon organikus megközelítésen keresztül, mely a barátok társadalmi eszmecserében való egyre fokozódó mértékű részvételét jellemzi, és nincs szükség semmiféle különleges próbálkozásra az élénkítésére. Országos szinten azonban már gyakrabban kerül ugyanezen szervek figyelmének középpontjába, amelyek már tucatnyi országos közösségben működnek, és a már ismerős és gyümölcsöző minta szerint – cselekvés, értékelés, tanácskozás, tanulmányozás – halad előre. Annak érdekében, hogy az ilyen erőfeszítéseket erősítsük, elősegítsük a tanulást, és biztosítsuk, hogy a megtett lépések koherensek legyenek a bahá’í közösség más törekvéseivel, a Bahá’í Világközpontban nemrég létrehoztuk a Társadalmi Eszmecsere Irodáját (Office of Public Discourse). Arra fogjuk kérni, hogy segítse az Országos Szellemi Tanácsokat a területen azon keresztül, hogy fokozatosan fejleszt és koordinál tevékenységeket, és szisztematizálja a tapasztalatokat.

Más területeken is bátorító haladás történik. Chilében, Santiagóban, ahol Dél-Amerika Anyatemploma épül, ütemesen halad a munka. Elkészültek az alap, a pince és a szervizalagút betonozási munkálatai, valamint a felépítményt majdan hordozó oszlopok. Egyre növekszik a várakozás a projekttel kapcsolatban, és hasonló várakozás kezd ébredni azon hét országban, ahol országos vagy helyi Mashríqu’l-Adhkárokat kell építeni. Minden egyes helyszínen elkezdődtek az előkészületek, és elkezdték felhasználni a Templomalapba adományozott összegeket; azonban a gyakorlati megfontolások, úgymint elhelyezkedés, tervezés és erőforrások csak a barátok által elvégzett munka egyik szeletét jelentik. Törekvésük alapjait tekintve lelki jellegű, olyan, melyben az egész közösség részt vesz. A Mester a Mashríqu’l-Adhkárra úgy utal, mint „az isteni megerősítések mágnesére”, „az Úr hatalmas alapzatára”, és „Isten Hitének szilárd pillérére”. Ahol csak megépül, természetesen válik integráns részévé az azt körülvevő közösségépítés folyamatának. Ez a ráébredés már kezd kialakulni a hívők alapszintjein azon helyeken, ahol az Imádat Háza meg kell jelenjék, azok között, akik felismerik, hogy közösségi életüknek egyre inkább vissza kell tükröznie az istentisztelet és szolgálat azon egységét, amit a Mashríqu’l-Adhkár megtestesít.

Minden fronton azt látjuk, hogy a bahá’í közösség állhatatosan halad előre, növekszik megértésben, szomjas a tapasztalatokból születő meglátásokra, készen áll arra, hogy új feladatokat vállaljon fel, ha az erőforrások ezt lehetővé teszik, gyorsan és rugalmasan reagál a sürgető új kihívásokra, tudja, hogy mennyire szükség van a koherencia biztosítására azon cselekvési területek között, melyekkel foglalatoskodik, és teljességgel elkötelezett küldetése beteljesítése iránt. Lelkesedése és odaadása tetten érhető azon hatalmas fellelkesülésben, amit a mintegy két hónappal ezelőtti bejelentés keltett a világszerte megrendezendő 95 ifjúsági konferenciával kapcsolatban. Jóleső érzéssel szemléljük nem csupán maguknak a fiataloknak a reagálását, hanem a támogatás kifejeződését is a többi hívő részéről, akik nagyra becsülik, hogy Bahá’u’lláh fiatalabb követői miként szolgálnak létfontosságú ösztönzőként az Ügy egész teste számára.

Reménnyel töltenek el bennünket a sorakozó bizonyítékok, látva, hogy Bahá’u’lláh üzenete miként terjed, befolyása hogyan növekszik, és az emberek miként ébrednek tudatára egyre inkább a benne megfogalmazódott eszményeknek. Az évfordulók ezen évszakában elménkbe idézzük „a legnagyobb öröm Napját” melyet másfél évszázad választ el a mostani Ridvántól, mikor az Abhá Szépség először hirdette meg Küldetését társainak a Najíbiyyih-kertben. Isten Szava azon megszentelt helyről eljutott minden városba, minden földdarabra, és az emberiséget találkozóra hívja Urával. És az Istentől megrészegült szerelmesek azon első kicsiny kísérő-csapatából sokszínű, céltudatos közösség virágzott ki, sokféle virág az Általa gondozott kertben. Minden egyes nap újonnan megébredt lelkek növekvő száma fordul könyörgőn Szentélye felé, afelé, ahol azon áldott Nap tiszteletére, és hálásan minden áldásért, melyben a Legnagyobb Név közössége részesült, imában hajtjuk meg fejünk a Szent Küszöbön.

- The Universal House of Justice