The Universal House of Justice
Ridván 2021
To the Bahá’ís of the World
Dearly loved Friends,
1. Megírattak az Ügy történelme egyik igencsak figyelemreméltó fejezetének utolsó sorai, és egy új lap kezdődik. Ez a Riḍván egy rendkívüli év lezárását jelzi, egy Ötéves Tervét, és a Tervek egész sorozatáét, amely 1996-ban kezdődött. A Tervek új sorozata hívogat, nyitányként egy nagy ígéreteket hordozó, nagy fontosságú tizenkét hónappal, amely felvezetésül szolgál egy, a jövő év Riḍvánjakor kezdődő kilencéves erőfeszítéshez. Egy olyan közösséget látunk magunk előtt, amely gyorsan erősödött, és készen áll arra, hogy nagy lépéseket tegyen előre. De nem lehetnek illúzióink afelől, hogy mennyi erőfeszítésre volt szükség idáig eljutni, és milyen nehezen sajátítottuk el az út során szerzett felismeréseket: a tanulságok fogják alakítani a közösség jövőjét, és amilyen módon megtanultuk ezeket, előrevetíti, hogy mit várhatunk.
2. Az 1996-ig tartó évtizedek, melyek gazdagok voltak a maguk előrelépéseiben és felismeréseiben, nem hagytak kétséget hagyott afelől, hogy sok társadalomban nagyszámú ember áll készen belépni a Hit zászlaja alá. Mégis, bármennyire bátorítóak is voltak a nagyszámú csatlakozás példái, ezek nem jelentették azt, hogy egy különböző viszonyok között is fenntartható növekedési folyamat indult volna el. A közösségnek komoly kérdésekkel kellett szembenéznie, amelyek megfelelő megválaszolásához abban az időben nem volt még elegendő tapasztalata. Hogyan haladhatnak előre a növekedésre irányuló erőfeszítések kéz a kézben a megszilárdulás folyamatával, és képesek megoldani a régóta fennálló, megoldhatatlannak tűnő kihívást: a fenntartható növekedés fenntartását? Miként lehet olyan egyéneket, intézményeket és közösségeket képezni és kialakítani, akik és amelyek képesek Bahá'u'lláh tanításait tettekre váltani? És hogyan válhatnak egy globális szellemi vállalkozás főszereplőivé azok, akiket vonzanak a tanítások?
3. Így történt, hogy negyed századdal ezelőtt egy bahá'í közösség, amely még Isten Ügye három Kezét tudhatta az első soraiban, belevágott egy Négyéves Tervbe, amely abban különbözött a korábbiaktól, hogy egyetlen célt tűzött ki maga elé: a csoportos csatlakozás folyamatának jelentős előrelendítését. Ez a cél határozta meg az ezt követő Tervek sorozatát is. A közösség már korábban megértette, hogy a folyamat nem csupán nagyobb csoportok belépését jelenti a Hitbe, és nem is spontán módon fog lezajlani, hanem céltudatos, szisztematikus és felgyorsított növekedést és megszilárdulást igényel. A munkához nagyszámú, tudással felvértezett lélek részvételére volt szükség, és 1996-ban a bahá'í világot felszólítottuk, hogy vállalja fel az ezt jelentő hatalmas képzési kihívást. Felhívtuk, hogy hozzon létre egy olyan képzési intézetekből álló hálózatot, amelynek feladata egyre növekvő számú egyén kibocsátása, akik rendelkeznek a növekedés folyamatának fenntartásához szükséges képességekkel.
4. A barátok annak tudatában vágtak bele a feladatba, hogy a tanítás terén elért korábbi győzelmeik ellenére nyilvánvalóan sokat kell még tanulniuk arról, hogy milyen képességeket kell elsajátítaniuk, és ami a legfontosabb, hogy miként. A közösségnek sok tekintetben cselekvés közben kellett tanulnia, és miután a tanultakat különböző helyzetekben hosszabb ideig alkalmazta, a tanulságokat levonta és finomította, azok végül is beépültek az oktatási anyagokba. Felismerték, hogy bizonyos tevékenységek természetes választ adnak egy népesség spirituális igényeire. Ebben a tekintetben a tanulókörök, a gyermekfoglalkozások, az imatalálkozók, később pedig a serdülőcsoportok bizonyultak központi jelentőségűnek, és mikor összefonódtak a hozzájuk kapcsolódó tevékenységekkel, a kialakult dinamika a közösségi élet erőtől duzzadó mintázatát eredményezhette. És amint az alaptevékenységekben részt vevők száma nőtt, az eredeti céljukhoz egy újabb dimenzió is adódott. Olyan kapukká váltak, amelyeken keresztül a tágabb értelemben vett társadalomból fiatalok, felnőttek és egész családok találkozhattak Bahá'u'lláh Kinyilatkoztatásával. Az is kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy mennyire praktikus a közösségépítő munka stratégiáinak a "klaszter" kontextusában való megfogalmazása, amely egy kezelhető méretű, jól elkülönülő társadalmi és gazdasági jellemzőkkel rendelkező földrajzi terület. Elkezdték kialakítani egyszerű tervek klaszter szinten történő elkészítésének a képességét, és ezekből a tervekből a Hit növekedését célzó programok születtek, amelyek a későbbiekben három hónapos tevékenységi ciklusokba szerveződtek. Már korán nagyon tisztán látszott, hogy az egyének tanfolyamok sorozatán keresztül történő haladása ad lendületet a klaszterek folyamatos fejlődési íven történő mozgásához, és ezt a haladást a klaszterek előremenetele teszi fenntarthatóvá. Ez a kölcsönkapcsolat segített a barátoknak mindenütt felmérni a növekedés dinamikáját a saját környezetükben, és feltérképezni a megerősödés felé vezető utat. Az idő előrehaladtával gyümölcsözőnek bizonyult, ha a klaszterekben zajló folyamatokat három feltétlenül szükséges nevelési folyamat – a gyermekek, a serdülők, és a fiatalok és felnőttek szolgálatának – fényében, valamint a növekedés ritmusához nélkülözhetetlen tevékenységi ciklusok szempontjából vizsgálják. Még csak egy része telt el a huszonöt éves erőfeszítésnek, mikor már jól megalapozottá kezdett válni a növekedési folyamat számos, leginkább felismerhető jellemzője.
5. Amint a barátok erőfeszítései fokozódtak, a növekedési folyamat szempontjából egyetemes jelentőségű elvek, koncepciók és stratégiák egy olyan cselekvési keretben kezdtek formát ölteni, amely képes volt új elemek befogadására is. Ez a keret alapvetőnek bizonyult egy óriási életerő felszabadulásához. Segített a barátoknak abban, hogy energiáikat úgy tudják irányítani, hogy − miként a tapasztalat mutatta −, ez elő tudja mozdítani egészséges közösségek növekedését. De a keret nem egy merev képlet. Ha egy klaszter, település vagy egyszerűen egy szomszédság valóságának az értékelésénél figyelembe vették a keretrendszer különböző elemeit, ezen keresztül a tevékenység olyan mintáját lehetett kialakítani, amely a bahá'í világ többi része által éppen tanultakból merített, és közben válasz is adott azon hely sajátosságaira. A merev követelmények és a végtelenül széles személyes preferenciák közötti feszültség egy árnyaltabb megértésnek adta át a helyét arról, hogy az egyének milyen sokféle eszközzel támogathatnak egy, a legmélyebb szintjén koherens folyamatot, amelyet a tapasztalatok felhalmozódásával folyamatosan finomítanak. Ne legyen kétségünk afelől, hogy hogy milyen előrelépést jelentett e keretrendszer megjelenése: az egész bahá'í világ törekvéseinek összehangolása és egységesítése, valamint előrehaladásának elősegítése nagy jelentőségű következményekkel bírt.
6. Amint egyik Terv követte a másikat, és a közösségépítő munkába való bekapcsolódás egyre többeket mozgatott meg, a kultúra szintjén is hangsúlyosabbá váltak az előrelépések. Szélesedő körben ismerték fel például a fiatalabb nemzedékek oktatásának és nevelésének, és a serdülőkben rejlő rendkívüli lehetőségeknek a fontosságát. Az egymást segítő és kísérő lelkek egy közös úton való, a kölcsönös támogatás körét folyamatos bővítő haladása vált azon mintává, amelyre a szolgálat képességének fejlesztésére irányuló minden erőfeszítés törekedett. Még a barátok egymás közötti, és a körülöttük lévőkkel való érintkezése is változáson ment keresztül, amint egyre inkább tudatára ébredtek, hogy a tartalmas beszélgetéseknek milyen ereje van a lelki fogékonyság felkeltésében és erősítésében. És igen jelentőségteljes volt, hogy a bahá'í közösségek egyre inkább kifelé, az őket körülvevő társadalom felé fordultak. Minden, a hit víziójára fogékony lélek aktív résztvevője, sőt támogatója és segítője lehetett az oktatási tevékenységeknek, az Istent dicsőítő összejöveteleknek és a közösségépítő munka más elemeinek; az ilyen lelkek közül sokan jelentették ki a Bahá'u'lláh-ba vetett hitüket. Így alakult ki a csoportos belépés folyamatának egy olyan felfogása, amely kevésbé az elméletekre és feltételezésekre, hanem inkább azokra a tényleges tapasztalatokra épített, hogy miként tud nagyszámú ember rátalálni a Hitre, megismerkedni vele, azonosulni a céljaival, csatlakozni a tevékenységeihez, részt venni a megbeszéléseiben, és sok esetben be is fogadni azt. És valóban, amint az intézeti folyamat régióról régióra erősödött, ugrásszerűen megemelkedett azok száma, akik részt vállaltak a Terv munkájában, és ez kiterjedt a Hitet frissen megismertekre is. De ennek a hajtóereje nem csupán a számok biztosításában rejlett. Az egyidejűleg bekövetkező személyes és kollektív átalakulás víziója, amely Isten Szavának tanulmányozásán és minden egyes ember abbéli képességének a megbecsülésén alapult, hogy egy mély spirituális dráma főszereplőjévé válhat, életre keltette a közös törekvés érzését.
7. Ennek a huszonöt éves időszaknak az egyik legszembetűnőbb és leginspirálóbb jellemzője a bahá'í fiatalok által végzett szolgálat volt, akik hittel és bátorsággal foglalták el az őket megillető helyüket a közösség erőfeszítéseinek élvonalában. Az Ügy tanítóiként és a gyermekek oktatóiként, mobil tutorokként és hazájukon belüli úttörőkként, klaszterkoordinátorokként és a bahá'í ügynökségek tagjaiként öt kontinensen álltak ki, hogy közösségeiket odaadással és áldozatos munkával szolgálják. Az általuk tanúsított érettség a feladatok ellátásában, melyektől az Isteni Terv előrehaladása függ, jól példázza szellemi életerejüket és elkötelezettségüket az emberiség jövőjének biztosítása iránt. Ezen egyre nyilvánvalóbbá váló érettség elismeréseként úgy döntöttünk, hogy közvetlenül a mostani Riḍván-időszak utántól kezdve, míg az életkor, mikortól a hívő a Szellemi Tanácsban való szolgálatra megválasztható, továbbra is huszonegy év marad, tizennyolc évre csökkentjük a korhatárt, amelytől a hívő a bahá'í választásokban részt vehet. Nincs kétségünk afelől, hogy a választóképességet elérő korú bahá'í fiatalok mindenütt méltónak bizonyulnak majd a bizalmunkra, hogy képesek lesznek "lelkiismeretesen és szorgalmasan" teljesíteni a "szent kötelességet", amelyre minden bahá'í választó hivatott.
8. Jól tudjuk, hogy a közösségek valósága természetesen nagyban különbözik egymástól. A különböző országos közösségek, és e közösségeken belül az egyes helyek a fejlődés másmás pontjain kezdték el Tervek sorozatát, azóta is eltérő sebességgel haladnak, és a fejlettség különböző szintjeit érték el. Ez önmagában nem újdonság. Mindig is az volt a helyzet, hogy egyes helyeken eltérőek a feltételek, miként az ott talált fogékonyság mértéke is. De ugyanakkor érzékelünk egy erősödő lendületet is, minélfogva a kapacitás, az önbizalom és a felhalmozott tapasztalat szintje a legtöbb közösségben emelkedik, és ezeket a közeli és távoli testvérközösségek sikerei támogatják. Például, míg azok a lelkek, akik 1996-ban kiálltak egy új helységet megnyitandó, semmiben sem voltak kevesebbek a bátorság, a hit és az odaadás területén, társaik ugyanezeket a tulajdonságokat ma már mindenütt olyan tudással, meglátásokkal és készségekkel ötvözik, amelyek huszonöt évnyi erőfeszítés összeségét jelentik, melyet a bahá'í világ a növekedés és megszilárdítás munkájának a szisztematizálására és finomítására tett.
9. Függetlenül attól, hogy egy közösség honnan indult el, akkor tudta felgyorsítani a növekedés folyamatát, ha a hit, a kitartás és az elkötelezettség tulajdonságait a tanulásra való hajlandósággal ötvözte. Valójában e tervsorozat egyik nagyra becsült tanulsága az a széles körben tapasztalható felismerés, hogy a fejlődésre irányuló minden erőfeszítés a tanulásra való készen állással kezdődik. Ennek az alapelvnek az egyszerűsége meghazudtolja a belőle fakadó következmények jelentőségét. Nem kételkedünk abban, hogy ha elegendő időt hagynak neki, minden klaszter tovább fog haladni a fejlődés nyomvonalán; azok a közösségek, amelyek a leggyorsabban haladtak azokhoz képest, akiknek a körülményei és lehetőségei hasonlóak voltak hozzájuk, azt mutatták, hogy képesek megteremteni a gondolkodás egységét és megtanulni a hatékony cselekvést. És mindezt anélkül tették, hogy haboztak volna cselekedni.
10. A tanulás iránti elkötelezettség azt is jelentette, hogy készen kellett állni a hibázásra - és a hibák néha persze kellemetlenségeket is okoztak. Nem meglepő, hogy tapasztalat hiányában az új módszereket és megközelítéseket eleinte szakszerűtlenül kezelték; alkalmanként el is veszett egy újonnan megszerzett egyfajta képesség, amikor a közösség belemerült egy másik kifejlesztésébe. A legjobb szándék sem garancia arra, hogy ne kövessünk el hibákat, és az ezeken való túllépés egyaránt követel alázatot és távolságtartást. Ha egy közösség eltökélte magát, hogy elnéző lesz és tanul a természetesen előforduló hibákból, a fejlődés soha nem volt elérhetetlen.
11. A Tervek sorozatának közepe táján kezdett jobban a figyelem középpontjába kerülni a közösség részvétele a társadalom életében. A híveket arra ösztönözték, hogy ezt a törekvések két, egymással összefüggő területe szempontjából gondolják végig: a társadalmi cselekvéséből és a társadalom legfontosabb eszmecseréiben való részvételéből. Ezek természetesen nem voltak alternatívái a növekedés és megszilárdítás munkájának, és még kevésbé szolgáltak figyelemelterelésként, hanem belőle adódtak. Minél több emberi erőforrásra támaszkodhatott egy közösség, annál inkább képes volt arra, hogy a Bahá'u'lláh Kinyilatkoztatásában foglalt bölcsességet a kor kihívásaira alkalmazza - hogy tanításait a valóságba átültesse. És az emberiség zavaros ügyei ebben az időszakban mintha csak aláhúzták volna, mennyire kétségbeesetten van szüksége az Isteni Orvos által előírt gyógymódra. Mindebbe bele volt ágyazva egy, a vallásról a világban uralkodótól nagyon eltérő felfogás, amely a vallásra a folyamatosan fejlődő civilizációt előrelendítő hatalmas erőként tekintett. Megértették, hogy egy ilyen civilizáció nem fog spontán módon, magától létrejönni - Bahá'u'lláh követőinek az a küldetése, hogy a megteremtésén dolgozzanak. Ez pedig megkövetelte, hogy a szisztematikus tanulás ugyanazon folyamatát alkalmazzák a társadalmi cselekvés, valamint a nyilvánosságban zajló eszmecserékben való részvételre is.
12. Az elmúlt két és fél évtized perspektívájából nézve jelentősen megnőtt a társadalmi cselekvés felvállalásának a képessége, és ez a tevékenységek rendkívüli felvirágzásához vezetett. 1996-hoz képest, amikor mintegy 250 szociális és gazdasági fejlesztési projekt futott évente, ez a szám ma már 1500, és a bahá'í ihletésű szervezetek száma is megnégyszereződött, és meghaladta a 160-at. Évente több, mint 70.000 alulról szerveződő, rövid időtartamú társadalmi kezdeményezésre kerül sor, ami ötvenszeres növekedést jelent. Várakozással tekintünk mindezen törekvések további növekedése elé, ami a Bahá'í Nemzetközi Fejlesztési Szervezet által nyújtott elkötelezett támogatásnak és ösztönzésnek köszönhető. Közben hatalmas mértékben megnőtt a bahá'í részvétel a társadalom legfontosabb eszmecseréiben is. Amellett a sok alkalom mellett, amikor a barátok úgy találták, hogy bahá'í nézőpontot tudnak hozzátenni a munkahelyi vagy személyes környezetben folytatott beszélgetésekhez, az eszmecserékben való formálisabb részvétel is jelentősen megemelkedett. És itt nem csak a Bahá'í Nemzetközi Közösség sokkal szélesebb erőfeszítéseire és egyre kifinomultabb hozzájárulására gondolunk − amely ebben az időszakban nyitott irodákat Afrikában, Ázsiában és Európában −, hanem az országos szinten működő Külkapcsolati Irodák hatalmasan megnövekedett és nagyban megerősödött hálózatára is, amelyek számára ez a tevékenység vált a leginkább központivá; emellett egyes személyek is jelentős és figyelemre méltó hozzájárulásokat tettek bizonyos területeken. Mindez némi magyarázatot ad arra a megbecsülésre, elismerésre és csodálatra, amelyet a társadalom „vezérgondolkodói” és más kiemelkedő személyiségek fejeztek ki a Hittel, a követőivel és a tevékenységeikkel kapcsolatban a társadalom minden szintjén.
13. A huszonöt éves időszak egészét áttekintve csodálattal tölt el bennünket az a sokrétű haladás, amelyet a bahá'í világ egyidejűleg elért. Szellemi élete felvirágzott, és ezt nem csak a már tárgyalt valamennyi területen elért fejlődés mutatta, hanem a bahá'í szerzők által kiadott minőségi irodalom mennyisége, az egyes tudományágaknak a tanítások fényében történő kutatására szolgáló terek kialakítása, és a Globális Prosperitás Tanulmányok Intézete (Institute for Studies in Global Prosperity) által szisztematikusan kínált graduális és posztgraduális szemináriumok hatása is, amely az Ügy intézményeivel együttműködve ma már jóval több, mint 100 ország bahá’í fiataljait szolgálja. Az Imádat Házainak építésére irányuló erőfeszítések jól láthatóan felgyorsultak. Az utolsó Kontinentális Anyatemplomot a chilei Santiagóban emelték, és két országos és öt helyi Mashriqu'l-Adhkár építését kezdték el; a battambangi (Kambodzsa) és Norte del Cauca-i (Kolumbia) imaházak már megnyitották a kapuikat. A bahá'í templomok, akár az újonnan felszenteltek, akár a régebb óta létezők, egyre fontosabb szerepet játszanak, mint a közösségi élet szíve. Töretlen az anyagi támogatás, melyet a bahá’í közösségek egyszerű tagjai nyújtanak az Isten barátai által megvalósított számtalan törekvéshez. Ha leegyszerűsítve a kollektív lelki életerő fokmérőjeként tekintjük, igen sokatmondó a nagylelkűség és az áldozatkészség, amelyen keresztül az alapok kritikus fontosságú áramlása a jelentős gazdasági zavarok idején is fennmaradt, sőt megélénkült. A bahá'í egyházigazgatás területén jelentősen megnövekedett az Országos Szellemi Tanácsok abbéli képessége, hogy a közösségek ügyeit a maguk egyre növekvő összetettségében minden tekintetben irányítsák. Kiváltképp is részesültek a Tanácsosokkal megvalósuló együttműködés új szintjének az előnyeiből, akiknek a világ minden táján nagy szerepük volt a közösség alapszintjeiről származó meglátások összegyűjtésének a szisztematizálásában, és azok széles körben történő terjesztésének biztosításában. Ez volt az az időszak is, amikor megjelentek a Bahá'í Régiótanácsok, mint az Ügy teljes értékű új intézményei, és a Régiótanácsok, és az általuk felügyelt képzési intézetek jelenleg már 230 régióban bizonyulnak nélkülözhetetlennek a növekedés folyamatának előmozdításában. Annak érdekében, hogy 'Alí-Muḥammad Varqá, Ügy Keze, a Ḥuqúqu'lláh Főmegbízottjának a funkcióit a jövőbe is kiterjesszék, 2005-ben megalakult a Ḥuqúqu'lláh Megbízottak Nemzetközi Kuratóriuma; ez ma már nem kevesebb, mint 33, az egész világot behálózó Országos és Regionális Kuratórium erőfeszítéseit koordinálja, amelyek több, mint 1000 Képviselő munkáját irányítják. A Bahá'í Világközpontban is számos fejlemény következett be: nézzétek csak a Báb Sírszentélye körüli teraszok befejezését, két épület megépítését az Íven, valamint 'Abdu'l-Bahá Sírszentélye munkálatainak a megkezdését, nem is beszélve a Hit drága Szent Helyeinek megerősítésére és megőrzésére irányuló számos projektről. Bahá'u'lláh és a Báb Sírszentélyét, ezeket az emberiség számára felbecsülhetetlen jelentőségű helyeket világörökségi színhelyeknek nyilvánították. A látogatók százezrével özönlöttek ezekre a szent helyekre, egyes években megközelítve a másfél milliót, a Világközpont pedig rendszeresen több száz zarándokot fogadott egyszerre, néha 5000-nél is többet egy évben, és mellettük hasonló számú bahá'í látogatót is; nagy örömünkre szolgálnak ezek a megnövekedett számok, miként az is, hogy milyen sokféle nép és nemzet képviselteti magát azok között, akik részesülnek a zarándoklat áldásaiban. Nagymértékben felgyorsult a Szent Szövegek fordítása, kiadása és terjesztése, és ezzel párhuzamosan létrejött a bahá’í Referencia Könyvtár, amely a bahai.org-hoz kapcsolódó weboldal-család egyik legjelentősebb tagja, a bahai.org maga pedig már tíz nyelven elérhető. Számos irodát és ügynökséget állítottak fel a Világközpontban és máshol; ezek feladata a tanulás folyamatának támogatása, amely a törekvések sok területén tettenérhető a bahá'í világban. Mindez, kedves nővéreink és fivéreink a Hitben, csak egy töredéke annak, amit elmondhatnánk arról, hogy mit teremtett az odaadásotok aziránt, Aki a Világ Megbántottja volt.
Csak ismételni tudjuk a szeretett Mester egykor elhangzott megrendítő szavait, amikor érzelmektől elragadtatva felkiáltott: "Ó, Bahá'u'lláh! Mit tettél?"
14. Egy sorsfordító negyedszázad panorámája után fordítsuk most figyelmünket a legutóbbi Ötéves Tervre, amely több szempontból is különbözik az összes eddigitől. Ebben a Tervben arra buzdítottuk a világ bahá'í-jait, hogy merítsenek mindabból, amit az előző húsz év alatt tanultak, és teljes mértékben kamatoztassák azt. Örömmel tölt el bennünket, hogy az ezzel kapcsolatos reményeink több, mint beteljesültek, és miközben természetesen nagy dolgokat várunk az Áldott Szépség követőitől, a herkulesi erőfeszítéseik által elért eredmények jellege valóban lélegzetelállító. Egy huszonöt éves építkezés megkoronázása volt ez.
15. A Terv különösen azért volt emlékezetes, mert két szent kétszáz éves évforduló osztotta három részre, amelyek mindegyike mozgósította a helyi közösségeket a világ minden táján. A hívők gyülekezete korábban soha nem látott mértékben és viszonylag könnyedén bizonyította, hogy képes a társadalom minden rétegéből bevonni embereket Isten Megnyilvánulása életének a tiszteletébe. Erőteljes jele volt ez valami szélesebb dolognak: annak a képességnek, hogy a felszabaduló hatalmas spirituális energiákat az Ügy előmozdítására fordítsuk. A válasz olyan nagyszerű volt, hogy a Hit sok helyen országos szinten lépett ki az ismeretlenségből. Az iránta való kifejezett fogékonyság egészen váratlan helyeken nyilvánult meg, sokszor ott, ahol talán nem is keresték. Ezreket, ezreket és ezreket ragadott magával a találkozás egy imádságos szellemiséggel, amely ma már mindenütt jellemző a bahá'í közösségekre. Mérhetetlenül kitágult annak a víziója, hogy mit tesz lehetővé egy Bahá'í Szent Nap megünneplése.
16. A Terv eredményei már pusztán számszerűen kifejezve is gyorsan meghaladták az 1996 óta ezt megelőző összes többi Tervéit. Kezdetekor valamivel több, mint 100.000 alaptevékenység egy időben történő futtatására állt rendelkezésre kapacitás, amely húsz év közös erőfeszítésének a gyümölcse volt. Most egyszerre több, mint 300.000 alaptevékenység folyik. Az ezekben való részvétel kétmillió fölé emelkedett, ami közel háromszoros növekedést jelent. 329 országos és regionális képzési intézet működik, és kapacitásukat az a tény bizonyítja, hogy háromnegyedmillió embernek tették lehetővé a sorozat legalább egy könyvének a befejezését; az egyének által elvégzett tanfolyamok száma mostanra már szintén kétmillió - ez jóval több, mint egyharmados növekedés öt év alatt.
17. A fokozott intenzitás, amellyel a növekedési programokat a világ minden táján működtetik, már magában is lenyűgöző történet. Ebben az ötéves időszakban a növekedés felgyorsítását kértük az 5000 klaszter mindegyikében, ahol az korábban elindult. A sürgető felhívás komoly erőfeszítések hajtóerejévé vált a világ minden részén. Ennek eredményeként az intenzív növekedési programok száma több, mint kétszeresére emelkedett, és jelenleg megközelítőleg 4000-re tehető. Az új falvak és szomszédságok Hit számára történő megnyitása előtt egy világméretű egészségügyi válság közepén tornyosuló nehézségek, vagy azon tevékenységek kiterjesztésének akadályai, amelyek a világjárvány kezdetekor még csak korai stádiumban voltak, megakadályozták, hogy a Terv utolsó évében egy még ennél is magasabb számot sikerüljön elérni. Mindazonáltal ennél többet is el kell mondanunk. A Terv kezdetén kifejeztük abbéli reményünket, hogy azon klaszterek száma, ahol a barátok a növekedés folyamatában már túljutottak a harmadik mérföldkövön, mert megtanulták, miként lehet nagyszámú embert bevonni a tevékenységeikbe, több százzal növekedhet. Ez a szám akkor körülbelül 200 volt, mintegy 40 országban; öt évre rá elképesztő módon már 1000-re emelkedett, közel 100 országban - ez a világ összes intenzív növekedési programjának egynegyede, és a várakozásainkat messze felülmúló eredmény. De még ezek az adatok sem mutatják a legnagyobb magasságokat, ahová a közösség eljutott. Több, mint 30 olyan klaszter létezik, ahol a folyamatosan fenntartott alaptevékenységek száma meghaladja az ezret; helyenként több ezer működik, több, mint 20.000 ember részvételével egy-egy klaszterben. Növekvő számú Helyi Szellemi Tanács felügyeli ma már olyan oktatási programok kibontakozását, amelyek gyakorlatilag egy falu összes gyermekét és fiatalját magukba fogadják; ugyanez a valóság kezd kibontakozni néhány városi szomszédságban is. A Bahá'u'lláh Kinyilatkoztatásával való foglalkozás egyes figyelemre méltó esetekben túllépett az egyéneken, családokon és kiterjedt rokoni kapcsolatokon – egész embercsoportok mozognak egy közös középpont felé. Ősi, egymásnak feszülő csoportok közötti ellenségeskedések szorulnak időnként háttérbe, és bizonyos társadalmi struktúrák és dinamikák is átalakulnak az isteni tanítások fényében.
18. Nem lehet nem kitörő örömmel fogadni ezen lenyűgöző előrelépéseket. Bahá'u'lláh hitének társadalomépítő ereje egyre világosabban nyilvánul meg, és ez teremti meg a szilárd alapot, amelyre az elkövetkező Kilencéves Terv építeni fog. A kifejezetten erős klaszterek, mint ahogy reméltük is, a tudás és erőforrások tárházának bizonyultak a szomszédaik számára. És azok a régiók, ahol egynél több ilyen klaszter létezik, könnyebben fejlesztették ki az eszközöket, amelyek segítségével klaszter klaszter után gyorsítják fel a növekedést. Ismételten hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a fejlődés szinte általános volt; az egyik és a másik hely között a fejlődésben mutatkozó különbségek csak fokozatok. A közösség kollektív megértése a csoportos csatlakozás folyamatáról és annak a magabiztossága, hogy ezt a folyamatot bármilyen körülmények között képes ösztönözni, a korábbi évtizedekben elképzelhetetlen szintre emelkedett. A bahá’í világ meggyőző választ adott a mélyreható kérdésekre, amelyek oly sokáig tornyosultak a láthatáron, és 1996-ban kerültek éles megvilágításba. Létezik egy hívő nemzedék, amelynek egész élete magán viseli a közösség haladásának a nyomát. De a puszta nagyságrendje is annak, ami azon sok klaszterben történt, ahol a tanulás határait feszegetik, történelmi jelentőségűvé emelte a csoportos csatlakozás folyamatának jelentős előrehaladását.
19. Sokan tudják, hogy a Védnök a Hit korszakait egymást követő időszakokra osztotta fel; a Formálódó Korának ötödik korszaka 2001-ben kezdődött. De kevésbé ismert, hogy konkrétan utalt arra, hogy az Isteni Tervnek is megvannak a maga korszakai, és e korszakokon belül a szakaszai. Az Abdu'l-Bahá által megfogalmazott Isteni Tervet, melyet két évtizedre felfüggesztették, addig, amíg az Igazgatási Rend helyi és országos szervei fel nem álltak és meg nem erősödtek, hivatalosan végül 1937-ben bocsátották útjára, amikor megkezdődött első korszakának első szakasza: a Védnök által az észak-amerikai bahá'í közösségnek adott Hétéves Terv. Az első korszak a Tízéves Szellemi Kereszteshadjárat 1963-as befejezése után zárult le, melynek eredményeként a Hit zászlaját a világon mindenhol kitűzték. A második korszak nyitó szakasza az első Kilencéves Terv volt, és ezt nem kevesebb, mint tíz Terv követte, melyek időtartama tizenkét hónaptól hét évig terjedt. E második korszak kezdetén a bahá'í világ már tanúja lehetett a csoportos csatlakozás folyamata legkorábbi moccanatainak, amelyet az Isteni Terv Szerzője előre látott; az elkövetkező évtizedekben a Legnagyobb Név közösségében odaadó hívők nemzedékei dolgoztak az Isteni Szőlőskertben, hogy megteremtsék a fenntartható, nagymérvű növekedéshez szükséges feltételeket. És Riḍván e dicsőséges időszakában mily bőségesen teremnek ennek a munkának a gyümölcsei! A közösség tevékenységét felduzzasztó jelentős számú ember látványa, akikben lobot vet a Hit szikrája, és gyorsan kiállnak, hogy a Terv élvonalában szolgáljanak, egy hitből táplálkozó előrejelzésből visszatérő valósággá vált. Egy ilyen kifejezett és kimutatható előrelépést fel kell jegyezni az Ügy évkönyveiben! Elragadtatott szívvel jelentjük be, hogy a Mester Isteni Tervének harmadik korszaka megkezdődött. Szakaszról szakaszra, korszakról korszakra fog kibontakozni Terve, mígnem a Királyság fénye be nem ragyog minden szívet.
20. Szeretett barátaink, az Isteni Terv második korszakát lezáró ötéves vállalkozásról szóló egyetlen áttekintés sem lehet teljes anélkül, hogy ne foglalkoznánk külön is az utolsó évét kísérő, és még mindig tartó zűrzavarral és megrázkódtatással. A személyes érintkezésre vonatkozó korlátozások, amelyek ebben az időszakban a legtöbb országban hol szigorodtak, hol enyhültek, súlyos csapást mérhettek volna a közösség közös erőfeszítéseire, és a kilábalás évekig is eltarthatott volna, de ez két okból kifolyólag sem történt így. Egyrészt azért, mert a bahá'í-ok széles körben tudatában voltak annak, hogy kötelességük szolgálni az emberiséget, méghozzá soha annyira, mint a veszélyek és csapások idején. Másrészt a bahá'í világ képességeinek rendkívüli növekedése miatt, amely ennek a tudatosságnak kifejezést adott.
Mivel hosszú évek alatt hozzászoktak a szisztematikus cselekvés mintáinak alkalmazásához, a barátok a kreativitásukat és céltudatosságukat szegezték szembe egy váratlan válsághelyzettel, miközben figyeltek arra, hogy az általuk alkalmazott új megközelítési módok koherensek legyenek azzal a keretrendszerrel, melynek tökéletesítésén az egymást követő Tervek folyamán fáradoztak. Mindez nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagynánk a súlyos nehézségeket, melyeket a bahá'í-ok honfitársaikhoz hasonlóan minden országban elszenvedtek; mégis, a hívők a súlyos nehézségek közepette is megtartották a fókuszukat. Forrásokat irányítottak át a szükséget szenvedő közösségekbe, a választások, ahol csak lehetett, lezajlottak, és az Ügy intézményei minden körülmények között tovább teljesítették feladataikat. Sőt merész előrelépések is történtek. São Tomé és Príncipe Országos Szellemi Tanácsa ez év Riḍvánjakor újjáalakul, és az Igazságosság Egyetemes Házának két új pillére is felállításra kerül: Horvátország Országos Szellemi Tanácsa zágrábi székhellyel, és Kelet-Timor (Timor-Leste) Országos Szellemi Tanácsa, melynek székhelye Dili városában lesz.
21. És így kezdődik el az Egyéves Terv. Célját és követelményeit már meghatároztuk a Szövetség Napján küldött üzenetünkben; ez a Terv, bár rövid, elegendő lesz arra, hogy felkészítse a bahá'í világot a következő Kilencéves Tervre. 'Abdu'l-Bahá mennybemenetelének századik évfordulóján hamarosan lezárul egy különleges erejű időszak, amely száz évvel az Isteni Terv Tábláinak kinyilatkoztatása után kezdődött, és ez egyszersmind a Formálódás Kora első évszázadának a végét, és a második század kezdetét is jelzi. A hívők közössége egy olyan időszakban lép be ebbe az új Tervbe, amikor az emberiség, melynek elbizakodottságát letörte sebezhetőségének megmutatkozása, jobban tudatára ébred a globális kihívások kezeléséhez szükséges együttműködés fontosságának. A versengés, az önérdek, az előítéletek és a szűklátókörűség továbbélő szokásai azonban továbbra is akadályozzák az egység felé vezető mozgást annak ellenére, hogy a társadalomban egyre többen bizonyítják szavakkal és tettekkel, hogy ők is vágynak az emberiség eredendő egységének nagyobb mértékű elfogadására. Imádkozunk, hogy a nemzetek családja sikerrel tegye félre a nézeteltéréseit a közjó érdekében.
Az előttünk álló hónapokat beárnyékoló bizonytalanságok ellenére azért könyörgünk Bahá'u'lláh-hoz, hogy tegye még bőségesebbé a megerősítéseket, amelyek oly hosszú időn át táplálták követőit, hogy azok továbbsegítsenek benneteket a küldetésetekben, és nyugalmatokat ne zavarják meg egy olyan világ viharai, amelynek egyre nagyobb szüksége van az Ő gyógyító üzenetére.
22. Az Isteni Terv új korszakba és új szakaszba lép. Új lap kezdődik.
- The Universal House of Justice