Return   Facebook

The Universal House of Justice

Ridván 2026

To the Bahá’ís of the World

Dearly loved Friends,

1. Most kezdődik a Kilencéves Terv második, nagyobb szakasza. Látjuk, hogy a világ bahá’í közössége összhangban halad előre, méltán bízván az irányban, melyet a maga számára kijelölt. Gondolati tisztasága és meggyőződése félreérthetetlen. A világ egyre növekvő zűrzavara által sem elrettentve összpontosít szent küldetésére. Különösképpen is örvendünk annak, hogy hitükben újonnan megerősödött hívők foglalják el lelkesen helyüket a szolgálat és a cselekvés mezején a Hitben régebben megerősödött barátok mellett. A harmadik mérföldkövet elért klaszterek termékeny talajnak bizonyulnak a gazdag tapasztalatok begyűjtéséhez és terjesztéséhez. És örömmel látjuk, hogy a barátok mindenhol elgondolkodnak az üzeneten, melyet a decemberben itt összegyűlt Tanácsosokhoz intéztünk, és annak tartalmára támaszkodnak tervezésük és cselekvésük során.

2. Ez a céltudatos szellem különösképpen is megmutatkozott azokon az intézményi találkozókon, melyeket világszerte összehívtak. Az ezekről szóló beszámolók újra és újra ugyanarról a jelenségről számoltak be: mélyenszántó, meglátásokban gazdag beszélgetésekről, amelyek nem feltételezéseken vagy elméleteken, hanem a szikrázóan élénk közösségek építésének közvetlen tapasztalatain alapultak. Ezt az eszmecserét az egyes helyszíneken zajló tanulási folyamat teszi mozgalmassá. Áthatja a bahá’í közösség törekvései jelentőségének mélyebb felismerése, és az, hogy ezek mit hordoznak magukban egy kétségbeesetten irányt kereső, nyugtalan és felkavarodott világ számára. Széles körben érezhető a felelősségtudat és határozottság, és a pontos megértése az előttünk álló feladat nagyságának. És a beszélgetés gyakran egy további, kiegészítő perspektívát nyit meg, amely a közösségek és az egyének erőfeszítéseire nem egyszerűen programok és projektek megvalósításaként tekint, hanem az isteni tanítások mintájára kialakított életmód követéseként – a tettek, a kölcsönkapcsolatok és a törekvések formálásaként.

3. Ugyanezt a tanulás iránti elkötelezettséget tükröző, megfontolt párbeszédet mozdítják elő a közösség egészében az országos és regionális szintektől le a falvakig és szomszédságokig a legkülönbözőbb keretek között, intézmények, valamint újonnan kialakuló fórumok által szervezett találkozók. Ez bizonyára az Országos Konvenciók egyik témája is lesz. Amint ezen eszmecsere kibontakozik, várjuk, hogy megláthassuk az egyéni és kollektív cselekvés mintáinak megerősítését és kiszélesítését. Mint mindig, ez is egy olyan párbeszéd, amelyet barátaink, szomszédaink és más olyan hasonló gondolkodású emberek egyre szélesebb körére kell kiterjeszteni, akik azonosulnak az emberiség egységén alapuló szellemi és anyagi fejlődés előmozdítására irányuló erőfeszítésekkel. A spontán vagy régóta tervezett eszmecsere kiszélesítésére létrejövő terek a társadalomba való egyre mélyebb bekapcsolódás jelei, és reméljük, hogy egyre gyakoribbá válnak majd.

4. A szélesebb társadalomban sokakat, akik a bahá’í-ok helyi szintű tevékenységével találkoznak, lenyűgöznek annak megkülönböztető vonásai: az, hogy a mindenki jól-létéért érzett őszinte aggodalomból fakad, az egységre és a szolgálatra irányul, világos elveket követ, ugyanakkor nem állítja, hogy minden problémára azonnali megoldása lenne. A bahá’í-ok a közös törekvés szellemében keresik az együttműködést és közös tanulást másokkal; és azokban a kapcsolatokban, amelyeket a társadalomban hatalmi és felelősségteljes pozíciókat betöltő személyekkel alakítanak ki, őszinték és tisztán látóak. Politikai ambíciók vagy önérdek nélkül törekednek a társadalmi változásra, és felismerik, hogy amint a Hit egyre inkább előtérbe kerül, fontossá válik annak biztosítása, hogy valódi jellegét és céljait pontosan megértsék. A közösség és a társadalom közötti egyre mélyülő kapcsolatok sok helyen elkerülhetetlenül azt jelentik, hogy új helyzeteket kell kezelni és új kérdésekre kell válaszolni, és ez arra készteti a közösséget, hogy tovább fejlessze saját képességeit.

5. Miként a nemrég lezajlott Tanácsosi Konferenciához intézett üzenetünkben kifejtettük, az elmúlt négy év egyik jelentős fejleménye az volt, hogy a közösség a Terv egyre szembetűnőbb szereplőjévé vált, megszervezve magát annak érdekében, hogy kielégítsen egyes szükségleteket, előmozdítson különböző tevékenységi területeket, kölcsönös támogatást nyújtson együttműködési megoldásokon keresztül, valamint megtanuljon egyre hatékonyabban működni folyamatosan alakuló cselekvési keretek között. Erre szembeszökő példa a fiatalokból álló csoportok, amelyek egy adott településen dolgoznak együtt, és bátorítják kortársaik részvételét. Természetesen erőfeszítéseiket hatalmas mértékben segíti az intézmények szeretetteljes bátorítása és iránymutatása, de a fiatalok azt is megmutatták, hogy képesek kezdeményezni és gyümölcsöző szolgálati utakat találni. Túl gyakran előfordul, hogy erőfeszítéseik konfliktusok és zavargások, gazdasági egyenlőtlenségek, valamint mély társadalmi megosztottság közepette folynak. Tisztában vagyunk azzal, hogy a fiatalok milyen kihívásokkal szembesülnek ilyen helyzetekben, és dicséretre méltó, hogy ellenállnak a kritizálás és rosszallás késztetésének, és helyette konstruktív módszereket találnak a tornyosuló akadályok megkerülésére, és azon dolgoznak, hogy végül miként tudják őket leküzdeni.

6. Szeretett barátaink, bármilyen viharosak is legyenek az idők, arra buzdítunk benneteket, hogy ne aggódjatok és ne csüggedjetek. ‘Abdu’l-Bahá mindannyiunknak azt tanácsolja, hogy hagyatkozzunk Isten adományaira, és így legyünk „mindig reményteljesek”, „szilárdak” reményünkben, és „a remény forrása a kétségbeesett lélek számára”. Mikor a világ láthatára elsötétül, a remény ritka és értékes erőforrássá válik – olyanná, amellyel a Legnagyobb Név közössége az emberiség jövőjéről alkotott meggyőződése és saját tapasztalataiból levont tanulságai miatt gazdagon megáldott. Tömegek vágyakoznak rá, melyet ti tudtok a szívükbe plántálni.

7. Ha egy olyan közösségre keresünk színaranyként ragyogó példát, amely hosszú ideje őrzi a remény lángját, akkor a Bahá’u’lláh Hitének Bölcsőjében élő, sérelmeket szenvedett, mégis mindig türelmes, mindig kitartó és mindig rugalmasan ellenálló követőit látjuk magunk előtt. Nézzétek, milyen fegyelmezettek, milyen elvhűek maradtak a több évtizedes könyörtelen és szüntelen elnyomás alatt – és milyen eltökéltek voltak abban, hogy tanuljanak a más országokban élő hittársaik előrehaladásából, és milyen határozottan szolgálták és nyújtottak vigaszt a saját országuk polgárainak. Oly sok honfitársuk számára voltak és maradnak továbbra is a remény fénysugara, az együttérzés és megértés forrása, valamint megbízható társak a szolgálat útján. Az elmúlt hetekben és hónapokban ezen barátok, akiket hőn szeretünk, folyamatosan jelen voltak gondolatainkban és sokszor képezték imáink tárgyát – miként biztosak vagyunk benne, hogy a tieiteket is –, és kértük az Örökké Szerető Urat, hogy tartsa meg őket gyengéd gondoskodásának ölelésében.

8. A ti Isten Ügyének előmozdítására irányuló törekvéseitek nem kevésbé állnak a Szent Küszöbön ajánlott könyörgéseink középpontjában, különösképpen most, a Kilencéves Terv új szakaszának kezdetén. Valahányszor a Szentélyekbe elvonulunk, isteni segítségért és támogatásért esdeklünk erőfeszítéseitekhez, és kitartásért és erőért esedezünk számotokra munkátok során. Legyetek hát gyorsak a cselekvésben és lelkesek a tanulásban, és részesüljetek a mennyei királyság minden áldásában.

 

Windows / Mac